Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Dupka György: A magyarság számának, összetételének és települési területeinek változása Kárpátalján
költöztek át a mai Magyarországra a '40-es évek végén. Több, mint 100 ezer zsidót deportáltak 1944 tavaszán. A hatalomváltást követően véres leszámolásokról is tudunk. így például 1944 decemberében rögtönítélő bíróság hozott halálos ítéletet. De a törvénytelen véres indulatoknak is voltak áldozatai. Miután az 1945. június 29-i megegyezés alapján Kárpátalja Szovjetunió részévé vált, így megszüntették, átmeneti időszakra, a vidék "különleges autonóm státusát", melynek még minisztériumai is voltak. 1946. január 22-én a kárpátontúli terület az Ukrán SZSZK egyik közigazgatási egysége lett. Ebben az időszakban a kárpátaljai sztálinisták ugyanazokhoz az eszközökhöz nyúltak, mint a '30-as években a csehek. A földreform keretén belül több ezernyi ruszint, illetve már ukránt telepítettek a magyarlakta községekbe. A magyar etnikai egység megbontására törekedtek ők is. Mint említettem, a csehek által elkezdett munkát sikeresen folytatták tovább. Például jelentős ukrán települések alakultak ki Szvobodán, Danilovkán, Ujverbőcön, Oroszgejőcön, Demicsőn, Cservonán, Petrovkán és másutt. A falvak nemzetiségi arculatát is igyekeztek megváltoztatni. 1946-ban az USZSZK Legfelsőbb Tanácsa elnökségének rendelete értelmében a vidéken közel 100, kárpátukránok és magyarok által lakott település nevét változtatták meg. Az anyanyelvi intézmények hálózatát összezsugorították. A II. világháború utáni események taglalása nem célom, csupán jelezni kívántam azokat a tényezőket, amelyek kiváltották a kárpátaljai magyarság nagyarányú csökkenését. Az első szovjet népszámlálást a II. világháború után, 1959-ben tartották meg. így Kárpátalján a 920 ezernyi lakosból mindössze 146 ezer főt tekintettek magyar nemzetiségűnek. Ez az adat viszont nem fedi teljes mértékben a valóságot. Az igaz, hogy ha az 1941-es adatokkal vetjük össze, akkor 100 ezer főnyi csökkenést mutathatunk ki a magyarság esetében. Még mindig a népszámlálási adatoknál maradva, fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy 1989-ig bezárólag a Szovjetunióban végrehajtott népszámlálások adatait szigorúan titkos anyagként kezelték, különösen azokat, amelyek a nemzetiségekre vonatkoztak. Az egyik állítás szerint 1959-ben a Szovjetunió területén 154 733 volt a magyarok száma. Ebből Kárpátalján 150 ezer magyar élt. Egy másik forrás szerint az Ukrajnában élő magyarok száma 1959-benl49 ezerre tehető, azaz 0,4%-a az összlakosságnak. Ezért kritikusan kell kezelni a különböző kiadványokban található 1959-es adatokat, amelyek a kárpátaljai magyarságra vonatkoznak. Mindenesetre leszögezhetjük, hogy a kárpátaljai magyarság olyan megtizedelésen esett át, amelyre kevés példa akad az első kisebbségi korszakban. Az 1969-1970-es népszámlálás Ez az év mérföldkőnek is nevezhető a kárpátaljai magyarság életében. Ennek egyik előzménye az, hogy az '50-es évek végén, a '60-as évek elején az SZSZKSZ Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének amnesztiarendelete értelmében, sok száz, koholt vádak alapján elítélt kárpátaljai magyar, német és más nemzetiségű térhetett haza a szibériai lágerekből, s így a politikai légkör javulása következtében rövid időre újra önmagára találhatott a kárpátaljai magyarság. Anyanyelvi intézményeinek kapui kitárultak. Például az 1963-64-es tanévben Kárpátalján 100 magyar iskola működik, ebből 13 középiskola. Megnyílik az Ungvári Állami Egyetem magyar filológiai tanszéke, a magyarországi sajtótermékek szabadon eljutnak a kárpátaljai magyar olvasókhoz, közös könyvkiadás indul be a Kárpáti Kiadó és a magyarországi könyvkiadók között, megalakul a magyar nyelvű területi lapok szerkesztősége, új értelmiségi generáció jelentkezik, amelynek szellemi vezére Kovács Vilmos, megkezdi magyar nyelvű műsorok sugárzását az ungvári televízió. A kárpátaljai magyar polgári aktivisták bátran lépnek fel a helyi magyarság érdekében. Ugyanakkor kialakul egy másik értelmiségi réteg is, amelynek gyökere az első kisebbségi korszakban leledzik, azaz a janicsárok, akik önös érdekekért feladják a közösségi célokat. Ok váltak a kommunista párt helyi uszályhordozóivá, a két törekvés között egyre nagyobb ellentétek alakulnak ki, mely jelentősen megosztotta a helyi magyarságot. 1969-ben ilyen körülmények közepette zajlott le a második népszámlálás a helyi magyarság életében. Ekkor Kárpátalja lakossága: 1 056 800. Ebben az évben szintén titkosan kezelik a nemzetiségekre vonatkozó statisztikai adatokat. Ennek köszönhetően különböző források egymásnak ellentmondó adatokat tartalmaznak. így három, illetve négyféle adat is rendelkezésünkre áll. A területi statisztikai hivatal adatának tulajdonítják azt, hogy Kárpátalján a magyarság 163 100 főre emelkedett. Egy országos kiadványban az áll, hogy Kárpátalján 164 960 magyar él /15,6%/. Egy harmadik kimutatás alapján megállapítható, hogy 166 ezer a magyar lakosság száma Kárpátalján /15,7%/. Mindenesetre leszögezhető, hogy magas természetes szaporodás következett be. Az 1979-es népszámlálás /január 17./ Az 1979-ben megtartott népszámlálás idején tetőzik a brezsnyevi személyi kultusz. Ekkor a kommunista párt ideológusai azon fáradoznak, hogy megőrizzék a szovjet nép szellemi ideológiai egységét, fokozatosan felszámolják a nemzetiségek, népek tiszta forrásból táplált anyanyelvi kultúráját s rányomják minden népcsoportra, így a kárpátaljai magyarokra is a szovjetikusz bélyegét. Tanaikkal ki akarják ölni a nemzetiségi érzéseket s fellazítani a nemzetiségi 168
