Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során
következtetni, hogy a népszámlálás szerinti aktív népesség és munkaképes kontingens nagyságának az ellenőrzése nehézségekbe ütközik. d) A személyi számmal való visszaélés A személyi számról és tartalmáról törvény rendelkezik. Jugoszláviában a személyi szám nem tartalmazza a nemzetiségi hovatartozást. Amióta azonban kirobbant az etnikai belháború, a válságterületeken /a hadszínterek körül/ a személyi számhoz begyűjtik vagy beszerzik a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó adatot is. A nyilvánvaló önkényességnek etnikai rendeltetése van, amely alapul szolgálhat a további megfélelítésre, elüldözésre, esetleges erőszakos kitelepítésre, lakosságcserére stb. Mindez az intézkedéssorozat két éve van folyamatban, és már eddig is nagymértékben megváltoztatta Vajdaság egyes vidékeinek etnikai összetételét /elsősorban Szerémségben/. A vajdasági magyarság népességcsökkenésének komponensei /módszertani megvilágításban/ Egészen az 1961-1971-es időszakig a magyarság azonosságtudatában nem történt komolyabb törés. Nem rendelkezem ugyan 1971-re vonatkozó adattal /mert megsemmisítették/, de az 1961-es jugoszláv népszámlálás adatai azt bizonyítják, hogy az 504 369 magyar nemzetiségű lakos közül 493 946 a magyart tartotta anyanyelvének is /az eltérés mindössze 2 százalékos/. Ugyanakkor 7 465 más nemzetiségű személy /elsősorban horvát, majd szerb és elvétve besorolatlan jugoszláv/ szintén a magyart tartotta anyanyelvének, pedig már ekkor is jelentős volt a vegyes házasságok száma. Ennek ellenére ekkor még nem távolodott el jelentős mértékben egymástól az anyanyelv és a nemzetiségi hovatartozás. A gyökeres fordulat ezután állt be. A következő időszakban olyan erős propaganda-hadjárat alá vették a nemzetiségeket, főként pedig a vegyes házasságban élő magyarokat, hogy változtassák meg a maguk vagy gyermekük nemzetiségét, hogy teljesen elnyomorították az önazonosság-tudatot. Eszerint a nemzetiségi családokban természetellenes, ha a gyermek egyik vagy másik szülője nemzetiségét viszi tovább, vagy ha az egyik vagy másik szülővel azonosul, s az a természetes, ha jugoszlávnak vallja magát. Elképesztő manipuláció indult meg a nemzetek fölötti jugoszláv tudat kialakításában; voltaképpen kikényszerített, erőszakos asszimilációt hajtottak végre. A Jugoszláv Kommunista Párt nemzetiségi politikájában ezen az ideológiai célon kívül nem is volt más feladat: ideológiai módszereket kigondolni, ezekre magyarázatot adni és elfogadtatni a tömegekkel. E mögött azonban a legrejtettebb nagyszerb törekvések bújtak meg. S mire ez az országban nyilvánvalóvá vált, etnikai belháborús hangulat állt elő. Bár Tito odavetette a nemzeti kisebbségeket a nagyszerb törekvéseknek, csakhogy megmentse a délszláv népek egyetértését és lecsillapítsa a nagyszerb étvágyat, intézkedése nem járt eredménnyel. A szerb igények és aspirációk, a domináció és hegemónia mindig is a jugoszlávság mögé bújt, hogy vonzó és elfogadható legyen. Most, hogy folynak a háborús hadműveletek, most is minden az állítólagos jugoszláv érdek jegyében történik, holott mindenki előtt nyilvánvaló, hogy másról van szó. Ahogy ránehezedett a magyarságra a kierőszakolt asszimiláció súlya, úgy növekedett vele szemben az ellenállásnak is egy különös formája: a diaszpóra, a külső vándormozgalom, a külföldi munkavállalás. Mindebben azonban a szociális nyomor elkerülésének vágya is közrejátszott. Számos szerb társadalmi réteg az előző háborúban szerzett előjogokat élvezett. Ettől a magyarság meg volt fosztva. Ha ugyanolyan jól akart élni, mint a szerb, önmaga is erőltette a beolvadást, vagy külföldön vállalt munkát. Ebből kifolyólag 1964-től kezdve megindult a vajdasági magyarság tömeges munkavállalásának folyamata a nyugati országokba. Röviden vizsgáljuk meg, milyen komponensekből állt a vajdasági magyar népesség száma a népszámlálások szerint: Az 1991-es népszámlálás adatai közül napjainkig még csak a nemzetiségi hovatartozásra vonatkozó jelent meg. Mószertani szempontból teljesebb képet kapunk, ha az 1981-es népszámlálás adatait helyezzük a vizsgálódás homlokterébe. Mi is ez a 385 356 fős magyar népesség? Nem más, mint a Vajdaságban élő állandó magyar népesség. 1948 1935 1961 1971 1981 1991-es előzetes abszolút szám össznépesség százalékában 428 750 435 217 442 561 423 855 385 356 340 960 26,13 25,61 23,86 21,71 18,94 16,94 150
