Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során
Mi következik az ilyen módszertani hozzáállásból a magyar nemzeti kisebbségre vonatkozóan? Az elhalálozások száma az utóbbi években 50 százalékkal is meghaladja a születések számát a vitális statisztikában. Ha megvizsgáljuk, hogyan alakul az elhalálozási mutató a többi vajdasági őshonos népesség /horvát, szerb, szlovák, ruszin/ népcsoportoknál, azt látjuk, hogy egyik esetében sem tapasztalható még megközelítőleg sem ilyen nagy elhalálozási arány. /Valószínű, hogy a helyzet nem ilyen lehangoló a vajdasági magyarság esetében, csak hiányzik a pontos kimutatás./ A halálozási mutató azért haladja meg ilyen arányban a születési számot, mert csak az anyák nemzetisége szerint mutatják ki a születéseket. A népszámlálás családra vonatkozó adatai arra utalnak, hogy azokban a vegyes házasságokban is, ahol az apa nemzetisége magyar, sok gyermek fogja a későbbiekben magyarnak vallani magát /még akkor is, ha az anyanyelve nem magyar/. Ezzel nem akarjuk elfedni a magyarság rossz korösszetételéből eredő törvényszerű következményeket, mert ezek igen súlyosak. Ám a vegyes házasságokban született gyermekek helyes statisztikai besorolása és kimutatása pontosan megvilágítaná a súlyos helyzetet, és volna mód az enyhítésére. Mi azt hisszük, éppen ezért nem is nyernek kimutatást. Arra, hogy miért olyan rossz a magyar kisebbség korösszetétele, egy másik statisztikának kellene rávilágítani. A kivándorlási statisztikák Jugoszláviában már tettek közzé olyan adatokat, amelyek bizonyos információt szolgáltattak az állampolgárságról való lemondásról és a kivándorlásokról. Ezek azonban nem megbízható értékűek, mert hiányzik egyik fontos vonatkozásuk, a nemzetiségi mutató. Ez államtitkot képez. A téma fontosságára utal, hogy a nemzeti kisebbségek még akkor is könnyen megkapták a kivándorlási engedélyt és az állampolgárságból való elbocsátást, amikor az szinte elérhetetlen volt a szerbeknek. Csaknem az egész, két háború közötti, valamint a második világháború utáni időszakban állandó, folyamatos és nagyarányú volt a magyarság kivándorlása Észak- és Dél-Amerikába valamint Nyugat-Európába. Ezt a mindennapi élet jelenségei bizonyítják a legjobban. A kivándorlók száma az etnikai belháború következtében legújabban a menekültekkel is növekedett. Az otthonukat elhagyók egy része Magyarországra távozott, sokan pedig a nyugat-európai országokban kerestek oltalmat. Újabban mind nagyobb számú menekült kér bevándorlási engedélyt a Dél-Afrikai Unióba, Ausztráliába és Dél-Amerikába. Erről a jelenségről Jugoszlávia nem hoz nyilvánosságra megbízható évi jelentést. Pedig e tény horvát vonatkozásának elhallgatása nyomós okként szerepel az etnikai belháborúban. A kivándorlási statisztika és annak nemzetiségi vonatkozása egyrészt hozzáférhetetlen, másrészt teljesen megbízhatatlanok a népszámlálásoknak az ún. vendégmunkásokra vonatkozó adatai. Ha a vendégmunkással együtt az egész család távozott /ez volt leggyakoribb eset/, nem vették be őket a népszámlálás adatai közé. Ilyen irányban a jugoszláv konzulátusok jóformán semmilyen nyilvántartást nem vezettek. Jugoszláviában a csonka családoknak csak egy kis részét írták össze. A módszertani mulasztásokból, de a kivitelezhetetlenségéből is az következik, hogy foghíjas a külső vándormozgalmakra vonatkozó statisztika. Ezt igazolják a befogadó államok statisztikái is, melyek a Jugoszláviából bevándoroltakról és vendékmunkásokról egészen más adatokat mutatnak ki. Sajnos ezekben sem mindig megbízható a nemzetiségi hovatartozás szerinti kimutatás. A magyar nemzetiségű vendégmunkások és kivándoroltak számának pontos megállapítása tehát komoly nehézségekbe ütközik. A kivándoroltak és vendégmunkások a fiatal korosztályhoz tartoznak, demográfiai szempontból a legtermékenyebb és legmunkaképesebb korcsoport. Mivel e korosztály tagjai részint végleg eltávoztak, részint pedig ideiglenesen nem tartózkodnak az országban, a vitális statisztikában csökkent a születések arányának a kimutathatósága a halálozáshoz viszonyítva. Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy az 199l-es népszámláláskor még kevésbé sikerült a vendégmunkások összeírása, mint korábban. Az eltávozottak a mi állampolgáraink, a mi népességünk része. Nem sok ezer, hanem több tízezer magyar nemzetiségű vendégmunkásról és családtagjaikról van szó. Kimutatásuk megkerülése számunkra rosszszándékú politikai mulasztás, és pótolhatatlan demográfiai veszteség. Más statisztikák fogyatékosságai a) Iskolai statisztikák Mint külön érdekeltségű, a vajdasági statisztikai szolgálat 1957 óta rendszeresen vezette az általános és középiskolai tanulók nemzetiség szerinti kimutatását. Megállapítható, hogy egyetlen egy statisztikai területen sem gyűjtöttek össze annyi adatot a nemzetiségekről, mint épppen az iskoláztatás és a tanügy. A nemzetiségi összetétel számos keresztezésben, mind községi, mind tartományi szinten kimutatható. A nemzetiségi összetételt mindenekelőtt keresztezték a tannyelvekkel. Ebből láthatóvá vált, hogy a nemzetiségi tanulók milyen arányban tanultak anyanyelvükön 148
