Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)
II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Mirnics Károly: Módszertani nehézségek a vajdasági magyarság identitásának tanulmányozása során
Az 1981-es és 1991-es népszámlálás módszertanában nem eszközöltek nagyobb módosítást sem a nemzeti hovatartozás kinyilvánításánál, sem osztályozásánál. A "jugoszlávot" úgymond "felfuttatták". Az elképesztő, ám akkor még békés jellegű méreteket öltő propaganda és az ámítás hatására a statisztikai eredményekben óriási számú jugoszláv jelent meg. Az 1991-es népszámlálást megelőző események már arra figyelmeztettek, hogy egyedül Szerbia az igazi szószólója a jugoszláv érdekeknek; mindenki más szeparatista és szecesszionista. A népszámlálás ebben a megfélemlített és rettegést hordozó hangulatban bonyolódott le Vajdaságban is. A háború közvetlenül a népszámlálás kezdete előtt robbant ki. Már nagyban folyt mozgósítás, az önkéntesek toborzása, "a gyenge nap" /az asszonyok és gyermekek/ átköltöztetése biztonságos helyre, hogy kezdetüket vegyék a nagyobb méretű háborús hadműveletek és harci cselekmények. 1991-es népszámlálás lebonyolításakor Vajdaságban számos nemzetközi ajánlást megszegtek vagy egyszerűen figyelmen kívül hagytak, s ez tovább erősítette a népszámlálás körüli amúgy is nagyszerb nacionalista hangulatot. így például: - a népszámlálási kérdőívet, az utasítást, a módszertani anyagokat, a népszámlálás népszerűsítésére vonatkozó anyagokat nem nyomtatták ki a nemzetiségek nyelvén. Ehelyett a nemzetiségek nyelvén csupán magát a kérdőívet sokszorosították egy példányban a számlálóbiztos számára /ha netán szüksége lenne rá, legyen mit felmutatni/; - a számlálóbiztosok és területfelelősök között nem /vagy alig/ volt nemzetiségi. Ez különösen vonatkozik a vegyes lakosságú helységekre; - a községi és összeírási bizottságokban /községi szinten és attól lefelé/ szinte nem is volt magyar; a népszámlálási bizottságokban nagyszámú egykori harcos, a hírhedt társadalmi, önvédelmi és honvédelmi bizottságok tagjai kaptak helyet. Az ő szemléletük nyomta rá a bélyegét a felkészítő tanfolyamokra. Ok minden esetben kiemelték a nemzetiségi hovatartozás jelentéktelenségét, bár ehhez látszólag nem kaptak semmilyen felsőbb utasítást. Befolyásolták az összeírókat azáltal, hogy állandóan felhívták a figyelmüket a "jugoszlávnak lenni" kategória fontosságára. A háború utáni népszámlálásoknak nagyon sok más érdekes vonatkozásuk van a többi népesség nemzetiségi hovatartozását illetően is. Gondolok itt elsősorban a macedónok, a muzulmánok, a bunyevácok, a sokácok, a csehek, az ukránok stb. adatainak osztályozására és feldolgozására. /Ezzel azonban nem foglalkozhatunk, mert a magyar kisebbség demográfiai helyzetének megvilágításához nincs köze./ Vajdaság területszerkezete /településhálózata/ Vajdaság területszerkezete nagy változáson ment keresztül az 1910-es népszámláláshoz viszonyítva. Akkor még létezett számos tanya, törpetelepülés, uradalmi birtok. Ezek egy részét még az első világháború után széttelepítették, más részét viszont felfejlesztették. A meglévő települések új telekkönyvezése és felosztása útján létrehoztak teljesen új településeket. Ezek a következők voltak: A beolvasztott település neve Az új község /város/ neve Bagremovo Beliki Salas Vrsacki ritovi Völgyes /Doline/ Zimonjic Kisbosznia /Mala Bosna/ Kispiac /Male Pijace/ Obornyacsa Orom Seliste Oromhegyes Srednji Salas Sterijino Törökfalu /Utrine/ Csenej Supljak Kishomok /Mali Pesak/ Bácstopolya Apatin Versec Kanizsa Kanizsa Szabadka Kanizsa Ada Kanizsa Kishegyes Kanizsa Bácstopolya Ada Ada Újvidék Szabadka Szabadka 144
