Magyarország nemzetiségeinek és a szomszédos államok magyarságának statisztikája /1910–1990/ Az 1992. szeptember 2–5. között Budapesten megrendezett Nemzetiségi Statisztikai Konferencia előadásai (1994)

II. A SZOMSZÉDOS ÁLLAMOK MAGYARSÁGÁNAK STATISZTIKAI ÁTTEKINTÉSE - Gyurgyik László: Adalékok a szlovákiai magyarság lélekszámának és településszerkezetének alakulásához

meg. A tényleges vándorlási veszteség a köztársaság területét "engedély nélkül" elhagyókkal együtt /becslés alapján/ ettől 5-10%-kal lehet magasabb. Az 1970-es és az 1980-as évek népmozgalmi és népszámlálási adatainak összevetéséből kitűnik, hogy 1970 és 1980 között a szlovákiai magyarok természetes szaporulata 32 752 fő

4, a népszámlálások során kimutatott magyar népességnövekedés /1970 és 1980 között/ viszont csupán 7 484 lő volt. A természetes szaporulatnak tehát mindössze 22,9%-a jelenik meg a tényleges népszámlálási adatokban. Amennyiben a természetes szaporulat mintegy 15-20%-a kivándorlási veszteség, a szlovákiai magyarság természetes szaporulatának mintegy 2/3-a asszimilációs veszteségként fogható fel. Az 1980-89-es időszak természetes szaporulata, valamint az 1980-199l-es népszámlálások közti időszakban kimutatott tényleges népességnövekedés aránya valamelyest kedvezőbb. 1980 és 1989 között a magyarság természetes szaporulata 19 838 fő, a 11 év alatt kimutatott népszámlálási növekmény 7 251 fő, a természetes szaporulat 36,6%-a. A tényleges hányad valamelyest kisebb a fent jelzettnél, mivel az 1990. és az 1991. évi természetes szaporulat adatsorai nem állnak rendelkezésünkre, így nincs módunkban a 11 év természetes szaporulatának teljes adatsorait összevetni a népszámlálási adatsorokkal. A kivándorlás indexe 15-20%, így az asszimilációs veszteség a természetes szaporulat felére tehető. Az 1991. évi és a korábbi népszámlálások nemzetiségi adatsorainak összevetését megnehezíti az utolsó népszámlálási kérdőív nemzetiségi listájának bővítése. A magyar nemzetiség számának alakulására a kérdőíveken eddig nem szerepelt roma nemzetiségnek a felvétele hathatott még érdemlegesen. Az asszimilációs folyamat A fentiekben utaltunk már a nemzeti kisebbségi lélekszám változásainak, az asszimilációs tendenciák behatárolásának problémáira. Az alábbiakban az asszimiláció folyamatát más megközelítésben, az egyén életútjának egyes fázisain keresztül próbálom meg érzékeltetni. Az asszimiláció, a nemzetváltás folyamata sokkal gyakoribb az egymást követő nemzedékek között, mint egy generáció, vagy korcsoport életpályája folyamán. A korcsoporton belüli nemzetváltásnak, asszimilálódásnak is megvannak egy-egy életkorhoz, életszakaszhoz kötődő, számokban is jól kifejezhető sajátosságai. Ezt teszi lehetővé a magyar és szlovák nemzetiségű lakosság, valamint Szlovákia összlakossága ötéves korcsoportok szerinti megoszlásának összehasonlítását az 1970. és 1980. évi népszámlálási adatok alapján. Mivel a két népszámlálás lebonyolítása között 9 év és 11 hónap telt el, az ötéves korcsoportok adatai 1 hónap eltéréssel, 10 év időeltolódással megfelelnek egymásnak /3. tábla/. Minden korcsoportnál nagyobb arányban csökkent a magyar nemzetiség lélekszáma, mint a szlovák lakosság esetében. A legjelentősebb mértékű csökkenés a fiatalabb magyar korosztályoknál mutatkozik meg. A 0-4 évesek korcsoportja 10 év alatt 4,4%-kal csökkent, az azonos szlovák korcsoport lélekszáma viszont 570 fővel 0,2%-kal gyarapodott. A magyar iskolaköteles gyerekek egy részét, több mint 1/4-ét szülei nem anyanyelvi iskolába Íratják be, ez nem ritkán a nemzetváltás formális aktusában is megnyilvánul. A házasságot kötők jelentős része vegyes házasságra lép. A vegyes házasságokból született első gyermek megszületésénél a korábban vegyes házasságként megkötött házasságok egy része már homogén házasságként szerepel a statisztikai kimutatásokban. 1970-ben a 10-14, illetve 15-19 évesek korcsoportjánál kimutatható nagymérvű lemorzsolódás elsősorban a vegyes házasságokban lezajló nemzetváltás következménye. Az idősebb korcsoportok felé haladva a szlovák és magyar népesség számának csökkenésében megmutatkozó különbség egyre kisebb. A nemzetváltás, asszimiláció folyamatában meghatározó szerepe a generációváltásnak van. A vegyes - pontosabban szólva: az eredetileg vegyes - házasságból született gyermekek többsége már a többségi nemzet sorait gazdagítja. Ugyanígy nem ritka eset, hogy a nagyobb városba költöző magyar családok is tudatosan gyermekeiket nem magyarnak nevelik különböző, többnyire pragmatikus indíttatásokból. Az 1930-as évektől napjainkig a magyar lakosság növekvő hányada lép kimutathatóan vegyes házasságra /2. tábla/. Már a házasságkötést követő első időszakban nemzetváltásra kerül sor a házastársak egy részénél. Hogy ezt a formális aktust valójában milyen tartalmi változás kíséri /nyelvhasználat, identitástudat terén/, ma nem tudjuk felmérni. Amennyiben eltekintünk az azonos nemzetiségűek között köttetett és a vegyes házasságok között a termékenység terén fennálló esetleges különbségektől, megállapítható, hogy a vegyes házasságot kötők százalékaránya magasabb, mint az ezekből a házasságokból született gyermekek részaránya. A vegyes házasságot kötők mintegy egyharmada gyermekük születésekor már homogén házasságként minősítette párkapcsolatát. A heterogén házasságokból született gyermekek nemzetiségi megoszlásáról nincsenek adataink. A vegyes házasságok asszimiláló jellege legnagyobb mértékben az 117