A Szovjetunió népessége az 1989. évi össz-szövetségi népszámlálás adatai alapján (1992)

Bevezető

BEVEZETŐ Országunkban a háború utáni időszakban körülbelül tízévenként tartottak népszámlálásokat: 1959-ben, 1970-ben, 1979-ben. 1989. január 12-i eszmei időponttal hajtották végre a soron következő összövetségi népszámlálást. Ez a gyakoriság megfelel a KGST és az ENSz ajánlásainak, de a konkrét időpontot a szovjet kormány határozata rögzíti a népesség adataira vonatkozó igények alapján. A télen (januárban) történő népszámlálás előnyösnek látszik a csekélyebb népességmozgás miatt. A népszámlálás szervezett lebonyolítása és a megfelelő minőségű adatok elérése érdekében az állami statisztikai szervek a párt, a tanácsi, gazdasági és társadalmi szervezetek segítségével gondos előkészítő munkát végeztek. Az előre meghatározott időre kidolgozták a népszámlálás programját (kérdőíveit) és a szükséges segéd-dokumentációt, összeállították a kartográfiai anyagot. Kiválasztották és kiképezték az összeíró apparátust. A népszámlálás céljairól és feladatairól, a munkák sorrendjéről és határidejéről a népességet széles körben tájékoztatták a tömegkommunikációs eszközök segítségével. A népességet lakóhelye (akár állandó, akár ideiglenes) szerint írták össze, nem pedig a munka vagy szolgálat helye szerint. Az adatok gyűjtése úgy történt, hogy az összeírók bejártak minden lakóhelyet, kikérdezték az állampolgárokat és kitöltötték a kérdőíveket. Mivel az összeírás a népesség által közölt adatok őszinteségén alapul, a válaszok megbízhatóságát igazoló dokumentumokat az összeíráskor nem kértek. Pl. minden állampolgárnak jogában állt azt a nemzetiséget megnevezni, amelyhez tartozónak tekintette magát. (A gyermekek nemzetiségét a szülők határozták meg). A kapott adatokat az összeírás folyamán és az után bizalmasan kezelték. Az összeírás teljességének ellenőrzését szolgálták a kontroll kérdőívek, az igazolás az összeírásról, a véletlenszerű ellenőrző bejárások. Ugyanebből a célból az összeírásnál a népesség két kategóriáját vették figyelembe: a jelenlévő és az állandó népességet. Az ellenőrzések eredményeként négyszázezer össze nem írt személyt derítettek fel. Ezt a számot hozzáadták az összeírás eredményéhez. Az 1989. évi népszámlálás programja sokféle kérdést tartalmazott, amelyek alapján meghatározható a népesség társadalmi-demográfiai összetétele, valamint az ország területén való elhelyezkedése. A program kidolgozását a Szovjetunió Állami Statisztikai Bizottsága (Goszkomsztat) a népgazdaság különböző ágazataiban dolgozó tudományos és gyakorlati szakemberek bevonásával végezte. A népszámlálási tervezeteket a sajtóban is megvitatták. A kérdőív 25 kérdést tartalmazott az 1979. évi 16-tal szemben (lásd a mellékletben). A korábbiakhoz hasonlóan a kérdések egy részét nem minden kikérdezettnek tették fel, hanem kiválasztás alapján minden negyedik lakóhelyen és csak az állandóan ott lakóknak. Ez az adatok gyűjtése és későbbi feldolgozása során az idő és az anyagi eszközök megtakarítását tette lehetővé. Az 1979. évi összeírás programjához képest kilenc új kérdést tettek fel. Ezekből hét a lakáskörülményekre vonatkozott; korábban ezt csak az 1926-os népszámlálásnál kérdezték. Ezek a lakáskörülményekre vonatkozó komplex információk különösen aktuálisak jelenleg, amikor az országban elfogadott program szerint, 2000-re minden család külön lakással vagy saját házzal fog rendelkezni. A népesség mozgásának mélyebb tanulmányozása érdekében a migráció témáját bővítették a születési helyre vonatkozó kérdés pótlólagos bevezetésével. A fiatal munkások szakmai-műszaki képzettségének megállapítása érdekében új kérdést tettek fel a szakmai-műszaki oktatási intézményekben szerzett végzettségre vonatkozóan. Az összeírás programjának megfelelően, ezúttal a kérdések alapján két megélhetési forrást lehetett bejegyezni a korábbi egy helyett. Emellett a gazdasági aktivitási csoportok listája új válaszlehetőségekkel egészült ki: a szövetkezeti és a magánszemélynél végzett munkavállalással. Azonkívül a programba más módosítások, kiegészítések is bekerültek. 7