1850. ÉVI ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁS (1994)
BEVEZETÉS
4 937 fővel szerepel, de nem ritka közöttük sem a háromezren felüli népességszám. Nagy volt ugyanakkor a különbség a települések városiassága között, s kisebb szász mezővárosok jellege olykor jobban megközelitette a város fogalmát, mint egyik-másik, szétszórt házak laza halmazából álló, nagyobb népessegű település. A családfők számának alakulását a nem nemes népességre vonatkozó conscrlptiók adatainak felhasználásával 1767 24 és 1850 között vizsgálhatjuk Összeírás időpontja Családok száma 1767. Conscriptio 258 359 1786. Népszámlálás 289 123 1791. Conscriptio 302 433 1807. Conscriptio 344 384 1816. Conscriptio 309 703 1821. Conscriptio 301 164 1850. Népszámlálás 493 188 Bár a fogalmak változásával, a családok kereteinek különböző meghatározásával számolnunk kell (1850-ben például a lakások száma az 1786. évi népszámlálásnak az egy kenyéren élőket tömörítő kategóriájával azonosítható), a népszámlálás feloldja a dilemmát, amely a természetes szaporodás és a beköltözések útján egyenletesen növekvő népességszám, illetve a családok csökkenő száma között nehezen megmagyarázható ellentmondást okozott. E későbbi adat alapján kézenfekvő a nem nemes népességre vonatkozó összeírások forrásértékének csökkenése 1807 után. Hasonló ütemű növekedés figyelhető meg a házak számának alakulásában. Népszámlálás Házak száma Egy házra jutó időpontja családok személyek szám a 1786 255 124 1,13 iTÜ 1850 419 276 1,18 4,95 1857 452 875 4,80 Fetünő, hogy míg a házak száma gyors ütemben növekszik, az egy házra jutó személyek száma egyre csökken, értékei a vártnál jelentősen alacsonyabbak. (Mintha a szigorú utasításnak megfelelően a házak fogalmát túlságosan széleskörűen értelmezték volna.) Az 1850. évi népszámlálás talán legfontosabb eredményei Erdély nemzetiségi összetételének adatait tartalmazzák. Ez az első hivatalos számbavétel e több nemzetiség által keverten lakott területen, amelynek sorsát az adott nemzetiségi és demográfiai viszonyok a későbbiekben is oly döntően meghatározzák. Az adatok magyar szempontból nem túl kedvezőek: a magyar és székely nemzetiségűek együttes száma kisebb a vártnál, a lakosság alig több mint egynegyedét tette ki. Kevesen voltak a szászok (és németek) is, arányuk Erdély népességében a 10 %-ot sem érte el, a románok ugyanakkor abszolút többségben voltak. Román 1 225 618 59, ,4 % Magyar és székely 536 803 26, ,0 % Német és szász 192 270 9, ,3 % Cigány 78 885 3, ,9 % örmény 7 687 0, ,4 % Zsidó 15 606 0, ,8 % Egyéb 4 776 0, .2 % Összesen: 2 061 645 100,0 % A románok aránya mindazonáltal alacsonyabb, a magyaroké magasabb N. Giurgiu bizonytalan forrásokra támaszkodó 1773. évi becslésénél, aki Erdélyben csak három nemzetiséggel számol. (Román 63,5; magyar 24,1; német 12,4 A vallási adatokra épülő számításból a görög keleti cigányok levonásával az 1850. évit megközelítő eredményeket kapunk. Hasonló hiba miatt torzít az 1910. évi népszámlálás is: a kisebb népcsoportok aránya 5,3 %-ról 1,4 %-ra esett, minthogy a cigányok, örmények és zsidók jelentős része magyar anyanyelvű lett. A magyarok 34,6 %-os aránya nem jelez jelentős sikereket a magyarosítás terén, a ténylegesnél azonban valamivel magasabb értéknek tekinthető. 15
