1850. ÉVI ERDÉLYI NÉPSZÁMLÁLÁS (1994)
BEVEZETÉS
Az adatok torzításának nagyságát a nemzetiségi eredmények vizsgálatánál még elemezni fogjuk, az irodalomban 2ddig megjelent utalások alapján egyelőre csak felvillantottuk a tudatos befolyásolás lehetőségét, anélkül azonban, hogy erre konkrét bizonyítékaink volnának. Az elképzelt légkör feljogosít ugyan effajta feltételezésekre, de ha az 1850. évi népszámlálás hibaforrásait keressük, sokkal nagyobb valószínűséggel kell azokra az okokra hivatkozni, amelyek a józsefi adatgyűjtésnél éppúgy fölmerülnek, mint a hivatalos statisztikai szervezet által végrehajtott első népszámlálásoknál, különösen az 1869. évinél. A későbbiekhez képest meglehetősen pontatlan utasítás, a fogalmak tisztázatlansága, a végrehajtó szervezet kiépítésének lazasága, az összeírók gyakorlatlansága, a feldolgozás számszerű hibái, de leginkább az összeírás jelentős időbeli elhúzódása egyaránt jelentett kisebb-nagyobb hibaforrást. Sajátos problémát jelentett a népszámlálás végrehajtásának időpontjában a katonai népesség számbavétele. Az utasítás 5. S-a ugyan kimondta, hogy a tényleges katonai szolgálatot teljesítők a bevallások alól kivétetnek, 1850-ben azonban még fennállott az első és második román határőr-ezred, amelynek polgári és katonai népességet egyaránt összeírták. (Az előbbi Hunyad és Fogaras megyei helységekből, az utóbbi Naszód környékén három alkörzetből állt.) A két székely gyalogezred és a huszárezred helységei viszont már csak polgári lakossággal szerepeltek a kerületek többi helységével együtt, míg végül 1851-ben az erdélyi katonai határőrvidéket teljesen megszüntették. Sajátos helyzetük sok szempontból (például a katonai és polgári lakosság szétválasztása) máig tisztázatlan, összeírásukban találtuk a legtöbb hibát és ellentmondást 7. Az elmondottakat összefoglalva valószínűsíthető, hogy az 1850. évi népszámlálás végrehajtása nem volt zökkenőmentes és eredményeitől nem várhatunk teljes tökéletességet. Forrásértékének további vizsgálatához maguk a közreadott adatok is hozzájárulnak, mert helységenként tágabb időhatárok között jobban kiugranak majd azok a kisebbnagyobb hibák és következetlenségek, amelyek nélkül a korabeli népszámlálások és népösszeírások el sem képzelhetők. Nem tudunk egyelőre semmi biztosat a végrehajtás időtartamáról sem. Mivel a munkálatok sürgősségét hangsúlyozó utasítás már április elején elkészült, valószínű, hogy az összeírást 1850 nyarán általában befejezték s a következő esztendőre legfeljebb az adatok feldolgozása, összesítése, a hibák esetleges javítása maradt. Ezt igazolják az egyes kerületi és körzeti ívek datálásai is. így a nagyhalmágyi alkörzet összesítése már 1850. augusztus 31-én elkészült, a körösbányai december 8-án, a brádi december 29-én, a gyulafehérvári kerület összefoglaló íve 0 csak 1851. február 19-én lett teljesen kész. Az összefoglaló tábla 1851. március 10-én készült . g Bár a népszámlálás végeredménye az osztrák statisztikai kiadványokban rövidesen megjelent, főbb adatait pedig E. A. Bielz nagyszebeni tudós nem sokkal végrehajtása után szakszerűen feldolgozta 1 0 - az eredeti községsoros összeírás anyaga kiadatlanul feküdt az Erdélyi Országos Kormányhatósági Levéltár Statisztikai tabellák sorozatában, ahol a KSH Levéltárának forrásfeltáró munkája közben Csányi László kollegánk bukkant rá 1974-ben 1 1. A sokáig elhúzódó kiadással most olyan számsorok kerülnek a kutató kezébe, melyek fontos láncszemet alkotnak az első népszámlálás már kiadott anyaga és a hivatalos népszámlálások későbbi eredményei között. Közreadásukkal régi adósságot szeretnénk törleszteni. A forrásközlés során arra törekedtünk, hogy az értékes számsorokból semmi ne menjen veszendőbe. Ezért a kiadási lehetőségekhez igazodva csupán a hadköteles férfiak tíz korévét, a kisebb nemzetiségeket, a távollévők két (férfi-nő) rovatát és a helységben lévő idegenek megoszlására vonatkozó adatokat vontuk össze. Munkánk célja a népszámlálás adatainak közlése volt, a forrás feldolgozását nem tekintettük feladatunknak, így is sok munkát jelentett az adatok ellenőrzése. Minthogy az eredeti összesítésekben meglehetősen gyakran adódtak kisebb-nagyobb hibák, a számsorok összeadását teljes egészében újra kellett végeznünk, beleértve a számsorok belső összefüggéseinek megvizsgálását is. (A nemzetiségi, vallási, nemek szerinti megoszlásnak a jogi népesség eredményével egyeznie kellett. 1 2)A hibák javításánál először a részadatok pontosságát ellenőriztük, s csak ha ezek között nem találtunk elírást,került sor a végösszegek kényszerű javítására. Ezek a korrekciók egészében véve elhanyagolható különbségeket eredményeztek az eredeti összesítések adataitól,de a pontos számszerű egyezés érdekében e javításokat el kellett végeznünk. Ugyancsak komoly feladatot jelentett a helynevek azonosítása. Nemcsak a német nyelvű, gyakran eltorzított névalakok okoztak gondot, hanem a sok azonos nevű helység, amelyeket a Bach-korszakban életbe léptetett merőben új közigazgatási beosztás megváltozott keretei között olykor rendkívül nehéz volt korábbi adatainkkal azonosítani. Erdélyről egyébként is meglehetősen kevés forrás állt rendelkezésünkre, Bielz, Kővári, Benkő, Lenk, Söllner 1 3 14 egykorú müvei mellett Wagner rendkívül gazdag és aprólékos összeállítása , valamint Suyiu a mai névalakok megállapításához nélkülözhetetlen müve 1 3 volt segítségünkre néhány helységnévtár és térkép mellett, melyek a helységazonosítások legfőbb támaszai voltak. 1 6 A forrásközlés általánosan elfogadott szabályai szerint a helyneveket általában eredeti formájukban vettük át. Megtartottuk a román és német névalakokat (a szász székekben fekvő magyar helységek német elnevezését is), csupán 10