A nyugdíjkorhatár körüli népesség munkaerőpiaci helyzete 1994-ben (1996)
II. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - Az 50 éves és idősebb aktív keresők további munkavállalási szándéka és munkahelyi veszélyeztetettsége
A tevékenység szellemi vagy fizikai jellege összevont formában a férfiaknál az időtartam, valamint a nyugdíjba vonulási szándék szerinti aspektus tekintetében nem ad érdemi differenciákra utaló eredményeket, eltekintve attól, hogy a fizikai foglalkozásúaknak valamivel nagyobb hányada kötötte az aktív tevékenység befejezését kifejezetten a nyugdíjazás időpontjához. A nők körében - a férfiakkal ellentétben - az aktív tevékenység befejezésének határidejeként a nyugdíjazás időpontja a szellemi rétegben kapott nagyobb hangsúlyt. Az értékelést - az előbbiek következtében - mind a szellemi, mind a fizikai dolgozóknál részletekbe menően is el kell végezni, bevonva abba az adott tevékenység érdemi tartalmát is kifejező foglalkozási főcsoportokat. A férfiak körében a kvalifikált dolgozók, vagyis a felső- és középfokú végzettséget igénylő foglalkozást folytatók igényelték elsősorban, hogy - egyéb szempontoktól, kötöttségektől elvonatkoztatva - személyes helyzetük, adottságaik szerint határozhassák meg munkavégzésük további időtartamát. A nők esetében - eltérően a férfiaktól - döntően a vezetőknél érvényesültek a személyes szempontok, akiknek több mint egyötöde a vonatkozó kérdésre ilyen értelemben válaszolt. A fizikai dolgozó férfiaknál - a fizikai főcsoportok szerinti bontást értékelve - a kép meglehetősen sokszínűnek mutatkozott. Az önálló személyes döntés lehetőségére leginkább a mezőgazdasági fizikai dolgozók tartottak igényt (43,1 százalék), ami logikusan következik abból a hagyományos ragaszkodásból, amelyet az idősebb generáció jelentős része a földhöz, a földön végzett munkához ma is tanúsít. A szolgáltatások területén - más meggondolásokból, inkább a perspektívát, a „borravaló" reményét tekintve - szintén viszonylag nagy hányad (25,4 százalék) indult ki a személyes jellegű megfontolásokból. Az ipari és építőipari szakés betanított munkásoknál - az előbbiekkel ellentétben - meglehetős érdektelenség mutatkozott a korhatártól független munkavégzés iránt. A mezőgazdasági fizikai foglalkozású nőknél a ragaszkodás az eddigi munkához még erőteljesebben jelentkezett. A többség (51,7 százalék) egészségi állapotától, munkavégző képességétől függően, határidő nélkül folytatni kívánta tevékenységét. Hasonló törekvés a szolgáltatási feladatokat ellátó nők esetében már jóval mérsékeltebben, az ipari, építőipari munkásoknál pedig egészen elhanyagolható arányban nyilvánult meg. Az 50 éves és idősebb aktív keresők további munkavégzési szándékairól összességében meglehetősen változatos képet kaphattunk. Ez vonatkozik mind a nem és korcsoport szerinti összetételre, mind a különböző minőségi jellemzők (iskolázottság, szakképzettség, nemzetgazdasági ág, tevékenység jellege, foglalkozási főcsoport) szerinti struktúrán alapuló eredményekre. Érdemes itt - a már közölt adatok alapján - hangsúlyozni, hogy a nyugdíjkorhatáron aluliak közül igen kevesen vállalták kifejezetten a korhatáron túli aktív kereső tevékenységet. Amennyiben csak ezt a csoportot vesszük tekintetbe - a hagyományos korhatár fenntartása esetén - a 60 éven felüli aktív kereső férfiak és az 55 éven felüli aktív kereső nők 1994-ben is igen alacsony száma (kereken 26 000 fő) néhány év alatt mintegy felére zsugorodna. A nyugdíjkorhatár felemelésére vonatkozó rendelkezések - a már említett 1996. évi LIX. tv. előírásai - először gyakorlatilag az említett évjáratokba tartozókat érintik. A viszonylag hosszú átmeneti periódus, valamint a szolgálati idő függvényében megállapított kedvezmények azonban lehetővé teszik, hogy az érintettek a változásokra felkészüljenek. Ugyanez az előnyugdíjjal kapcsolatos jogszabály-módosításra is vonatkozik. Az elmondottak ugyanakkor azt is bizonyítják, hogy egyes rétegekben jelentős lehet azoknak a személyeknek a száma, akik nem ragaszkodnak mereven a nyugdíjkorhatárhoz, 22
