1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Háztartások, családok

ez az egyezőség megszűnik és az egy családból álló, házaspár alkotta háztartások aránya a magasabb. Komfortos lakásban legnagyobbrészt az egy családos, szülőből és gyermekből álló háztartások, valamint az egyedülállók élnek. Általánosságban elmondható tehát, hogy a családot magukba foglaló háztartások lakásainak komfortossága magasabb szintű, mint a családot nem alkotó háztartásoké, köztük az egyszemélyes háztartásoké: 1990-ben az egyedülállóknak csak alig több mint egynegyede lakott összkomfortos lakásban, arányuk 1996-ra is alig érte el az egyharmadot, s ennél is kisebb mértékben nőtt a komfortos lakásban élők hányada. Jelenleg az egyedülállók több mint 26 százaléka komfort nélküli, szükség- vagy még annál is alacsonyabb komfortfokozatú lakásban él. 1990ben ez utóbbi arány még megközelítette a 35 százalékot. A háztartások háztartás-összetétel és a lakás komfortossága szerint, településtípusonként Százalék Településtípus Összesen Összkomfortos Komfortos Félkomfortos Komfort nélküli Szükség- és egyéb lakás Budapest Többi város Községek Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 56,0 53,4 35,4 47,6 33,8 31,0 29,8 31,2 3,0 3,4 6,9 4,6 5,8 10,6 24,9 14,7 1,4 1,6 2,9 2,0 A budapesti háztartások 56 százaléka összkomfortos, további 34 százalékuk komfortos lakásban él, s csak egytizedük lakása ennél alacsonyabb komfortfokozatú. A városokban ennél valamelyest kedvezőtlenebb a helyzet, félkomfortos vagy annál alacsonyabb komfortfokozatú lakásban él a háztartások közel 16 százaléka. A városi háztartások lakásainak e viszonylag kedvező komfortosságát a fővárosban és a városok egy részében a hetvenes-nyolcvanas években épített — főleg panelfalazatú, lakótelepi — lakások nagy száma okozza, amelyekben a komfortosságot befolyásoló felszereltség, ha alacsony technikai színvonalon is, de megtalálható. A községekben és a kisebb településeken a lakásállomány öregebb, amelynek eddig csupán egy részét korszerűsítették, szerelték fel a komfortosságot javító berendezésekkel. A családok összetétele Magyarországon a családok száma az 1980-ig tartó folyamatos emelkedés után csökkenni kezdett. 1980-ban számuk meghaladta a 3 milliót, amely az azt követő tíz év alatt 2 millió 900 ezer alá esett vissza, s ez a csökkenés tovább folytatódott a kilencvenes évek első felében is. 1996 tavaszán a 2 millió 880 ezer családban 8 millió 466 ezer személy élt. AII. világháborút követő években az alacsony válási arány és a felnőtt korú népességen belül a nemek közötti viszonylag kiegyensúlyozott halálozási mutatók ellenére a házaspáros típusú családok aránya alacsonyabb volt, mint 1970-ben vagy később. Ennek az az oka, hogy 1960-ig a családok számába beletartoztak a nagyszülő és unoka alkotta együttélések is, amelyek jelentős részében csak az egyik nagyszülő élt együtt unokájával, növelve ezzel az egyszülős családok számát és arányát. A hetvenes években, de különösen a nyolcvanas évtizedben a válások számában bekövetkezett rohamos növekedés miatt az egyszülős családok aránya hirtelen emelkedni kezdett, amihez hozzájárult a középkorú férfiak halálozásának nagymértékű emelkedése 95