1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Háztartások, családok

Természetesen ugyanezek a tendenciák mutathatók ki akkor, ha a házaspáros és az egyszülős családok egymáshoz viszonyított arányát az egycsaládos háztartásokon belül vizsgáljuk. Az elmúlt, valamivel több mint fél évtizedben a két családtípus egymáshoz viszonyított aránya nem változott, viszont azt megelőzően, 1980 és 1990 között a házaspáros típusú családok alkotta háztartások hányada 4 százalékponttal (85 százalékra) csökkent, amely azóta már nem változott. Az egycsaládos háztartásokon belül 1980 és 1990 között változatlan maradt, 1990 után viszont több mint 3 százalékponttal nőtt azoknak a háztartásoknak a részesedése, amelyekben a szűk családhoz tartozó személyeken kívül más személy nem élt. A rokon vagy nem rokon személy nélkül élő családok hányadának az utóbbi években bekövetkezett emelkedése feltehetően összefügg az egyszemélyes háztartások számának és arányának a növekedésével. A csak 30 évesnél fiatalabb személyekből álló egycsaládos háztartásokon belül azoknak a háztartásoknak a részesedése, ahol a családdal a családmaghoz tartozó személyeken kívül más személy is él, alig haladja meg az 1 százalékot. A társadalmi és gazdasági átalakulás a társadalom egyes rétegeit különböző módon érintette, hatásai nem azonos módon és nem azonos mértékben hatottak az egyes népességcsoportokra. Feltehetően ez is közrejátszik abban, hogy a kilencvenes években valamelyest emelkedett azoknak a háztartásoknak a száma és aránya, amelyekben egynél több család él. Jelenleg a háztartások 3 százalékában él legalább két, többnyire egymással egyenesági rokonsági kapcsolatban lévő család. A kétcsaládos háztartásokban az együtt élő családok szinte kizárólag egyenesági, általában szülő-gyermek kapcsolatban vannak egymással, s csak elenyésző számban vannak azok, ahol nem mutatható ki semmiféle rokonsági kapcsolat. Ellentétben a családháztartásokkal, az egyszemélyes háztartások száma és aránya 1990 után is tovább emelkedett, számuk mára kismértékben meghaladja az 1 milliót, az összes háztartáson belüli arányuk pedig a 26 százalékot. A népesség több mint egytizede tehát egyedül él, az egyedül élőknek pedig jóval több mint a fele (58 százaléka) idős, 60 éves vagy idősebb. A háztartások struktúráját befolyásolja az a környezet is, amelyben az adott háztartások élnek. Ilyen környezeti tényező a település, illetve annak típusa, rangja és nagysága. Budapesten a háztartások 64 százaléka ún. családháztartás, azaz a háztartásban él legalább egy család. A többi városban a családháztartások aránya 72, a községekben 74 százalék, vagyis ez utóbbi két településtípusban a családháztartásoknak az összes háztartáson belüli részesedése csekély mértékben meghaladja az országos átlagot (71 százalék), s csak a fővárosban marad el attól. A háztartások összetételének alakulása, településtípusonként Százalék Településtípus Összesen Családháztartás együtt Egycsaládos háztartás Két vagy több családból álló háztartás Nem családháztartás Településtípus Összesen Családháztartás együtt együtt házaspáros egy szülő gyermekes Két vagy több családból álló háztartás együtt ebből egyedülálló Településtípus Összesen Családháztartás együtt együtt családok Két vagy több családból álló háztartás együtt ebből egyedülálló Budapest 100,0 64,4 62,8 49,7 13,1 1,7 35,6 31,8 Többi város 100,0 72,3 69,8 59,3 10,5 2,4 27,7 25,3 Községek 100,0 73,9 69,2 60,5 8,7 4,7 26,1 23,8 Összesen 100,0 71,2 68,2 57,8 10,4 3,0 28,8 26,1 A családháztartások arányának településtípusonkénti alakulásában jelentős szerepet játszik az adott településtípusban élő népesség korösszetétele is. Budapesten a 60 évesek és időseb79