1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási jellemzők
vannak. Magától értetődik azonban, hogy a vezetők nagy többségének munkája nem vonatkoztatható el az irányítása alatt álló szervezet jellegétől, feladatától és nagyságától. Ez utóbbival van összefüggésben, hogy a vezetők között az átlagnál magasabb az építőiparban, illetve a kereskedelemben tevékenykedők aránya, tekintettel arra, hogy ezen nemzetgazdasági ágakban jelentős az ún. kisszervezetek aránya. A magasan kvalifikált értelmiségi réteg (második főcsoport) összetétele már jelez bizonyos körülhatárolható ágazati sajátosságokat, bár e réteg képviselői szintén mindegyik nemzetgazdasági ágban megtalálhatók. Az ide tartozó aktív keresők többsége (53 százalék) 1996-ban az egészségügyi, szociális és kulturális szférában tevékenykedett, ami összefüggésbe hozható azzal a körülménnyel, hogy az értelmiség jelentős csoportjai (például pedagógusok, orvosok, művészek) gyakorlatilag e szakterületre koncentrálódtak. A szellemi foglalkozásúak másik nagy rétege (harmadik főcsoport) az előbbinél kevésbé koncentrálódott az egészségügyi, szociális és kulturális ágazatok és részben az igazgatás területére, viszont nagyobb szerepet játszott az anyagi szférában. A termelés megszervezésében, irányításában ugyanis a technikusoknak és hasonló beosztású dolgozóknak számszerűen is jelentős csoportja működött közre. A termelő vállalatok gazdálkodásával összefüggő feladatok ellátása szintén a dolgozók széles körének tevékenységét határozta meg. Az ügyviteli alkalmazottak (negyedik főcsoport) foglalkoztatásában nem mutatkoztak lényegesebb ágazatspecifikus sajátosságok. A szolgáltatási fizikai dolgozók (ötödik főcsoport) többsége ténylegesen az anyagi szolgáltatások szférájában vállalt munkát. Jelentőségénél fogva ki kell emelni a kereskedelmet és a szálláshely-szolgáltatást, amely e tevékenységet folytatók 45, illetve 14 százalékát foglalkoztatta. A foglalkozás és a nemzetgazdasági ág kapcsolata a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak (hatodik főcsoport) esetében volt a legerősebb, akiknek 93 százaléka szervezetileg is a mezőgazdaságban tevékenykedett. Az ipari és építőipari munkásoknak (hetedik főcsoport) mintegy kétharmada talált munkalehetőséget a két megfelelő nemzetgazdasági ágban. A gépkezelők és hasonló foglalkozásúak (nyolcadik főcsoport) nagy többsége (80 százalék) együttesen három ágban — a feldolgozóiparban, a mezőgazdaságban és a közlekedésben — helyezkedett el. Végül az egyszerű kisegítő tevékenységeket végzőket (kilencedik főcsoport) nem csupán egyes anyagi ágakban (ipar, mezőgazdaság), hanem az anyagi szférán kívül is — mint takarítókat, portásokat, éjjeliőröket stb. — jelentős számban alkalmazták. Az aktív keresők döntő többsége — mint korábban bemutattuk — alkalmazásban állóként végezte tevékenységét. Az alkalmazásban állók aránya a foglalkozási főcsoport jellegének megfelelően eltért egymástól. A mezőgazdaságot érintő jelentős gazdasági átalakulás eredményének is köszönhető, hogy az e tevékenységet végzőknek 47 százaléka volt egyéni vállalkozó, továbbá szövetkezeti és társas vállalkozás tagja. Ez a mutató még viszonylag magas volt a szolgáltatási tevékenységet (ötödik főcsoport) végzők (27 százalék) között. A vezetők körében is — a gazdasági tevékenység kisszervezeti keretei közötti folytatásából adódóan — jelentőssé vált a társas vállalkozás tagjaként, szövetkezeti tagként és alkalmazottal rendelkező egyéni vállalkozóként folytatott vezetői tevékenység (25 százalék). 69
