1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási jellemzők
valójában igen összetett rétegről van szó. Hiszen az államigazgatásban például egyaránt ide tartoznak a minisztériumok, központi államigazgatási szervek felső szintű vezetői és a községi vezetők, vagy az iparban és az építőiparban a több ezer főt foglalkoztató gazdálkodó szervezetek vezérigazgatói, e szervezetek részlegeinek, üzemeinek vezetői, a kisebb, néhány munkavállalót alkalmazó cégek vezetői. Az aktív keresők között a vezetők aránya 1990 óta csökkent, mely összefüggésben lehet azzal, hogy az akkor még döntően állami tulajdont képező nagyvállalatok egy részének erősen hierarchizált, sok vezetői pozíciót magában foglaló szervezete a privatizáció során megszűnt, átalakult, kisebb szervezetekre esett szét. A második főcsoportba sorolt, magasan kvalifikált szakemberek rétege 12 százalékos arányt képviselt az aktív keresők körében. (Ez a mutató 1980-ban csak 8 százalék volt.) E réteg szintén meglehetősen heterogén volt, amelyben sokáig meghatározó szerep jutott a műszaki értelmiségnek, amelynek jelentősége bár 1996-ra csökkent, létszámát tekintve még mindig fontos kategória maradt. A különböző szinteken és szakterületeken oktató pedagógusok ugyancsak népes csoportot alkottak. Magától értetődően még szélesebb a harmadik főcsoportba tartozó szellemi foglalkozásúak köre, akik az előbbiek munkáját kiegészítik, segítik, vagy önálló munkakört töltenek be, de általában kisebb felelősséggel, alacsonyabb képzettségi igénnyel, ami természetesen tevékenységük jelentőségét, társadalmi hasznosságát nem kisebbíti. (E réteg aránya másfél évtized alatt 9 százalékról 14 százalékra emelkedett.) Jobban körülhatárolható és arányát (1996-ban 6 százalék), illetve számát tekintve is csökkent a negyedik főcsoportba tartozó ügyviteli jellegű foglalkozást folytatóké. Az első négy főcsoportba tartozó — lényegében szellemi foglalkozású — aktív keresők adatait áttekintve megállapítható, hogy az elmúlt másfél évtized alatt főleg a második és harmadik főcsoportba tartozó magasabb képzettségű munkaerő aránya nőtt meg jelentősebben. Ennek oka a magasabb iskolai végzettséget szerzők számának és arányának emelkedése és a munkaerőpiac igényeinek megváltozása. A szolgáltatási jellegű munkakörökben tevékenykedő fizikai dolgozók hányada az 1980-as évtized elején még csak 8 százalék volt, amely 1996-ra 15 százalékra emelkedett. A szolgáltatások fejlődésével e réteg jelentősége egyre nagyobb lett, hiszen ide tartoznak a kereskedelem, a vendéglátóipar, a közlekedés, a posta és távközlés feladatait ellátók, továbbá a nem anyagi jellegű szolgáltatásokhoz kapcsolódó tevékenységeket folytatók is. (Ugyanakkor nagy valószínűséggel a gazdasági átalakulás kísérőjelenségeként megfigyelt ún. „kényszervállalkozók" köre is ebből a rétegből kerülhetett ki, amely azt jelenti, hogy a gazdaság stabilizálódásával e „kényszervállalkozók" egy része más — nem szolgáltatás jellegű — munkakörbe kerülhet.) A hatodik főcsoportba tartozó mezőgazdasági és erdőgazdálkodási fizikai foglalkozásúak hányada már 1990-ben is igen alacsony volt (4 százalék), és ez a mutató 1996-ra — minimális mértékben — tovább csökkent. (Ez az alacsony arány a kilencedik főcsoportba tartozó ún. „egyszerű" mezőgazdasági, erdőgazdálkodási munkát végzők beszámításával is csak kevéssé növelhető.) Hangsúlyozni kell azonban, hogy az aktív keresőkre vonatkozó információk csak e főtevékenységre terjednek ki. A melléktevékenységként mezőgazdasági termelést folytatók széles körét az adatok nem tartalmazzák. (Itt kell megjegyezni, hogy a mikrocenzus során kérdéseket tettünk fel a kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát végzőkről. Adataink szerint a 14 éves és idősebb népesség 14 százaléka végzett — hosszabb-rövidebb ideig — kiegészítő tevékenységként mezőgazdasági munkát.) 62
