1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási jellemzők

Az 1980-as évtizedben történt változásokat jól érzékeltetik azok az adatok, amelyek jelzik, hogy az önállók között nőtt a fiatal, illetve a középkorú felnőttek és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők aránya. 1990 és 1996 között — ebben a tekintetben — nem történtek olyan erőteljes változások, mint az 1980-as évtizedben, de az önállók között tovább emelkedett a fiatalabb korosztályok és a közép-, illetve felsőfokú iskolát végzettek aránya. A megváltozott társadalmi-gazdasági körülmények között az 1996. évi mikrocenzus a foglalkozási viszony tekintetében részletesebb és a valóságnak jobban megfelelő kategóriákat alkalmazott. Az aktív keresők foglalkozási viszony és nemek szerint Százalék Foglalkozási viszony Összesen Férfi Nő Összesen Férfi Nő Alkalmazásban álló 83,2 79,5 87,8 100,0 53,1 46,9 Egyéni vállalkozó — alkalmazott nélkül 7,7 9,5 5,4 100,0 68,9 31,1 alkalmazottal 2,6 3,3 1,7 100,0 70,6 29,4 Együtt 10,3 12,8 7,1 100,0 69,3 30,7 Szövetkezeti tag 1,7 2,3 1,1 100,0 71,9 28,1 Társas vállalkozás tagja 4,0 4,8 2,9 100,0 67,3 32,7 Segítő családtag 0,8 0,6 1,0 100,0 41,9 58,1 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 55,6 44,4 Az új besorolás szerint az aktív keresők 10 százaléka egyéni vállalkozóként tevékenykedett, mégpedig oly módon, hogy többségüknek nem volt alkalmazottja. (Ez utóbbiak közé számítjuk a szellemi szabadfoglalkozásúakat is, akiknek a részletes táblázatokban közölt száma — önbevallási bizonytalanságból adódóan — nyilvánvalóan alábecsült. Feltételezhető, hogy olyan személyek is vállalkozónak minősítették önmagukat, akik valójában szellemi szabadfoglalkozásúként folytatják pl. üzletkötői, könyvvizsgálói, adótanácsadói és más hasonló tevékenységüket.) Azok, akik társas vállalkozásban (kft-ben, bt-ben) — tulajdonosként — saját munkával is részt vettek, az aktív keresők 4 százalékát jelentették. A gazdasági átalakulás, a privatizáció a nem önállóként dolgozók jelentős részének a helyzetét is megváltoztatta. Bár továbbra is az alkalmazotti munkaviszony a legjellemzőbb, az alkalmazásban állók többsége az ugrásszerűen megszaporodott magán- vagy vegyes tulajdonú társas vállalkozásoknál és az alkalmazottat is foglalkoztató egyéni vállalkozóknál dolgozik. A — meghatározóan a mezőgazdaságban dolgozó — szövetkezeti tagság arányának csökkenése már korábban is szembetűnő volt. Ez kezdetben még nem jelentette magának a szövetkezeti szektornak a térvesztését, csupán a szövetkezeteknél dolgozók foglalkozási viszony szerinti összetétele módosult, hiszen a nyolcvanas években a jelentős létszámot adó termelőszövetkezeti melléküzemágakban foglalkoztatottak főleg a szövetkezetekkel alkalmazotti viszonyban állók létszámát növelték, nem pedig a szövetkezeti tagságét. A rendszerváltás azonban gyökeres változást eredményezett. A melléküzemágak egy része megszűnt, más részük a szövetkezetekből kiválva, nem szövetkezeti formában folytatja tevékenységét. A kárpótlással — melynek egy része a szövetkezetekre hárult —, illetve a szövetkezeti átalakulással kapcsolatos vagyonnevesítés is csökkentette a szövetkezeti használatban maradt földterületet és egyéb vagyont. A magántulajdonon alapuló, önkéntes társulássá formálódott, de kisebb területen, kisebb vagyonnal gazdálkozó szövetkezetek a korábbinál jóval kevesebb embernek biztosíthat52