1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

MÓDSZERTANI ISMERTETÉS - A FOGALMAK MAGYARÁZATA

Egyéni vállalkozó az az általában vállalkozói igazolvánnyal rendelkező, ennek alapján dolgozó személy, aki tevékenységét a vállalkozás egyszemélyes tulajdonosaként önállóan (egyéni vállalkozó alkalmazott nélkül), vagy alkalmazottakkal együtt (egyéni vállalkozó alkalmazottal) végzi. Ide soroljuk azokat a növénytermesztési, állattenyésztési, mezőgazdasági szolgáltatási foglalkozású személyeket (a korábbi szóhasználat szerinti mezőgazdasági kistermelőket) is, akik egyénileg gazdálkodnak. Szellemi szabadfoglalkozású a nem társas vállalkozás keretein belül, hanem egyénileg tevékenykedő, a hagyományos szóhasználat szerinti szellemi foglalkozást folytató személy abban az esetben, ha nem vállalkozói igazolvány alapján végzi tevékenységét. Társas vállalkozás tagja az, aki vállalkozói tevékenységét nem egyénileg, hanem társas vállalkozás (kft., pjt., bt. stb.) keretei között, valamilyen — nem szövetkezeti formában működő — gazdasági társaságnak munkavégzés jellegű, személyes közreműködésre kötelezett tagjaként, tulajdonosaként folytatja. Segítő családtag az a közreműködő családtag, aki az egyéni vállalkozóknak (a mezőgazdasági kistermelőket is ide értve), a társas vállalkozások tagjainak, illetve a szövetkezeti tagoknak fizetség nélkül segít a tevékenységükben, csak a háztartás tagjaként hozzájárulva a vállalkozás, a gazdaság eredményeihez. A mezőgazdasági szövetkezeti tagok segítő családtagjai 1996-ban a segítő családtagok, az ezt megelőző időpontokban a szövetkezeti tagok között szerepeltek. Az 1.2.3 és az 1.2.4 táblázatban a foglalkozási viszony szerinti csoportosítás az 1990. évi népszámlálás szerinti összevont kategóriák szerint történt. Ennek megfelelően az új gazdálkodási formákhoz tartozó „egyéni vállalkozónak", „szellemi szabadfoglalkozásúnak", „társas vállalkozás dolgozó tagjának", a „segítő családtagnak" minősülő személyek együttesen az „önálló foglalkozású, segítő családtag" kategóriában szerepelnek. Ezekben a táblákban szerepel a tevékenység jellege szerinti csoportosítás is, amely a foglalkozások 1993 végéig érvényben lévő osztályozási rendszerének (a FEOR-nak) az alapvető csoportosítása volt. Amennyiben valamely foglalkozás, munkakör teljes egészében vagy túlnyomórészt fizikai munkavégzést igényelt, fizikai foglalkozásnak, az olyan munkakör pedig, amelynek ellátásához jellemzően szellemi tevékenység végzése szükséges, szellemi foglalkozásnak minősült. A korábbi FEOR tehát a foglalkozások, munkakörök két alapvető tevékenységi főcsoportját különböztette meg: — a fizikai és — a szellemi foglalkozásokat. A korábbi FEOR minden egyes foglalkozásnál meghatározta, hogy az adott munkakörben foglalkoztatottak képzettségi szintjüknek, szakképzettségük fokának megfelelően milyen állománycsoportokba sorolhatók be, egyben kötelezően előírta az alkalmazásban állók és a szövetkezeti tagok állománycsoportba sorolását. A FEOR—93 szerint lehetséges csoportosítások ismertetésére a „Foglalkozási főcsoport" leírásánál kerül sor. 361