1996. ÉVI MIKROCENZUS A népesség és a lakások jellemzői (1996)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Lakáshelyzet, a lakott lakások főbb jellemzői

azonosan — 2 százalékkal — nőtt, a fürdőhelyiségek száma viszont eléggé dinamikusan — 12 százalékkal — emelkedett. Ez 370 ezerrel több tisztálkodásra használt helyiséget jelent, ami jelzi, hogy a régebben épült lakások egy részében az elmúlt hat és egynegyed évben alakítottak ki fürdőszobát vagy mosdófülkét. A szobák és a főzőhelyiségek mérsékeltebb gyarapodása a száz lakott lakásra számított mutatószámokban is megjelenik. 1990 óta a szobák mutatója mindössze 4-gyel (239-ről 243-ra) nőtt, míg a főzőhelyiségeké változatlan maradt (105). Jelentős viszont a fejlődés a fürdőhelyiségeknél: az 1990. évi 83-mal szemben 1996-ban már 91 fürdőszoba jutott száz lakott lakásra. A lakott lakások laksűrűsége a mérsékeltebben gyarapodó lakásállomány és a népességfogyás együttes hatásaként valamivel kedvezőbben alakul, mint a szobák vagy a főzőhelyiségek mutatói. A száz lakott lakásra jutó lakók száma 265, szemben az 1990. évi 274-gyel. Ugyanez száz lakott szobára számítva 115-ről 109-re csökkent. Az átlagos laksűrűségi mutatók elfedik a valós körülményeket, azokat az egyenlőtlenségeket, amelyeket a lakás szobaszámának és a bennük lakók számának összevetésével ismerhetünk fel. A száz lakott lakásra jutó lakók száma ugyanis látszólag azt mutatja, hogy egy-egy szobában átlagosan már csak alig több mint egy személy él. Ez nagyon kedvező lenne, de sok esetben a különböző nagyságú lakásokban ettől jóval szűkösebb körülmények között élnek a lakók. Ha a szobánkénti két személyt normának tekintjük, akkor az egyszobás lakást 3, a kétszobást 5, a háromszobást 7 lakóval már zsúfoltnak minősíthetjük. 1996-ban a lakott lakások 6,4 százaléka, csaknem 225 ezer lakás tartozik ebbe a normát meghaladó kategóriába. 1990-ben 108