1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek háztartási, családi jellemzői, lakáskörülményei - A családok és családban élők helyzete

A népesség gazdasági aktivitásában 1990 óta bekövetkezett jelentős változások — érthető módon — a családok gazdasági aktivitási összetételét is módosították. Ennek lényege, hogy jelentősen csökkent azoknak a családoknak az aránya, amelyekben csak aktív kereső (és eltartott) személyek voltak, és emelkedett az inaktív keresőket, illetve a munkanélküli személyeket magukba foglaló családok aránya. Ennek megfelelően, míg 1990-ben a családoknak csak közel 3 százalékában volt munkanélküli személy, addig 1996-ra ez a mutató 13 százalékra változott. Ez azt jelenti, hogy 1996 tavaszán a 8466 ezer családban élő személy közül 1245 ezer személy a munkanélküliség által közvetetten vagy közvetlenül érintett volt. 1996-ban az egyes családtípusok gazdasági aktivitás szerinti megoszlása némileg eltérően alakult. A családok döntő többségét kitevő házaspáros családok között a munkanélkülieket magába foglaló családok aránya 12 és fél százalék volt. Ezen belül viszont az élettársi kapcsolatban élők körében ez a mutató jóval magasabban, 21 százalék fölött alakult. Az élettársi kapcsolatban élők munkanélküliség általi nagyobb érintettsége összefügg azzal, hogy ezen együttélési formában élők körében jelentősen magasabb a képzetlenebbek aránya, és így a munkaerő-piaci pozícióik is gyengébbek. Különösen az tekinthető hátrányosnak e családtípus szempontjából, hogy jelentős azoknak a családoknak az aránya, amelyekben a munkanélküli személyeken, illetve inaktív keresőkön kívül nincs olyan személy, aki aktív keresőként tevékenykedett volna. Az egy szülő gyermekes családokban is az átlagnál magasabb, 15 százalék a munkanélkülieket magába foglaló családok aránya. Ugyanennél a családtípusnál viszont a csak aktív keresőkből álló családok hányada is magasabb, amely összefügg azzal, hogy e családtípusban jelentős a produktív korba tartozó személyek aránya. Az 1990-es évek első felében a családok átlagos nagyságában nem volt számottevő változás, így 1996-ban a száz családra jutó személyek száma 294 fő volt. A családokra is jellemző volt — hasonlóan a háztartásokhoz —, hogy a munkanélkülieket magukba foglaló családoknál a száz családra jutó családtagok száma a többi családénál magasabb volt. Ez a tendencia mindegyik családtípusnál jelentkezik. Ha a 100 családra jutó gyermekszámot vizsgáljuk, akkor hasonló következtetésre juthatunk. Magyarázatra szorul, hogy a házaspáros és az egy szülős családok nagyságát egymással összevetve azt tapasztaljuk, hogy az utóbbiakban — átlagosan — több gyermek él, mint a házaspárok alkotta családokban. Az összehasonlításnak ennél a módjánál figyelembe kell venni, hogy az egy szülős családok ilyen kiugróan magas gyermekszáma részben struktúrális kérdés is: az egy szülős családok mindegyikében él gyermek, míg a házaspáros családok 40 százalékában soha nem volt, vagy valamely ok (pl. családalapítás, tanulás, munkavállalás, önállóvá válás) miatt — bár korábban élt —jelenleg már nem él gyermek. Ha homogénebb összehasonlítást végzünk, vagyis az egy szülős családokat a házaspáros családoknak csak azzal a részével vetjük össze, amelyekben gyermek is van, akkor már látható, hogy az utóbbiakban átlagosan több gyermek él: a száz kétszülős családra jutó átlagos gyermekszám (170) ami 27-tel haladja meg az egy szülős családok átlagos gyermekszámát. Nem azonos módon alakul az átlagos gyermekszám a házaspáros típusú családok két csoportjában, a házasságban, illetve az élettársi kapcsolatban együtt élők körében sem. A magasabb gyermekszám a házaspárok családjaiban figyelhető meg. Ennek alapvető oka, hogy az élettársi kapcsolatokban kevesebb gyermek születik, mint a házasságkötéssel létrejött együttélésekben annak ellenére, hogy a házasságon kívüli születések száma évről évre nő. 40