1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek demográfiai jellemzői - Az 1996. évi mikrocenzus munkanélküliséggel kapcsolatos információinak néhány főbbjellemzője
Az egyes korcsoportok között a „rendelkezésre állás" időhatára tekintetében a férfiaknál nem mutatkoztak szignifikánsnak minősíthető differenciák. Az említett problémákat, főleg a gyermeknevelés gondjait jelzi, hogy a „két héten belüli rendelkezésre állás" mutatójának értéke a 20—29 éves nők körében némileg alacsonyabb az átlagnál. A „munkát keresők" kategóriájába olyan személyek is tartoznak, akik nem sorolhatók be a gazdaságilag aktív népességbe, és ezért a „munkanélküliek" szorosan vett csoportjában sem szerepelhetnek. Ez vonatkozik a gyermekgondozási ellátásban részesülőkre, minthogy — amennyiben nem foglalkoztatottak — megélhetésük alapját elvben a gyermekgondozás címén járó jutattás képezi, vagyis gazdaságilag inaktívak. A gyakorlatban azonban mégis megjelenhetnek a munkaerőpiacon, minthogy számolnak a munkáltató megszűnésével, illetve más olyan tényezőkkel, amelyek miatt a segélyezést követően állástalanokká válhatnak. Érthető tehát, hogy a mikrocenzus időpontjában közel 8 ezer gyermekgondozási ellátásban részesülő személy jelezte, hogy munkát keres. Többségük a „rendelkezésre állás" kritériumának is megfelelt. A munkát keresők körében voltak továbbá munkavállalási korú nyugdíjasok és járadékosok is, akik zömmel szintén hajlandónak mutatkoztak arra, hogy kellő időben rendelkezésre álljanak. Ez utóbbi csoport helyzete az előbbinél problematikusabbnak tűnik, mivel a munkavállalási korú nyugdíjasok között rokkanttá nyilvánítottak, valamint előnyugdíjban, korengedményes nyugdíjban részesülők is lehettek, akiknél a nyugdíj megállapításának célja éppen a munkanélküliség elkerülése volt. Tény azonban, hogy igényeikkel a munkerőpiacon megjelentek. Ezek száma természetesen még valamivel magasabb akkor, ha az öregségi nyugdíjban részesülő, nyugdíjkorhatáron felüli személyeket is figyelembe vesszük. A mikrocenzus fogalmi rendszere szerint 484 ezer személy minősült munkanélkülinek. A 2 hétben megállapított „rendelkezésre állási idő" és az említett tényezők alapulvételével ehhez további mintegy 15—20 ezer fő, a rendelkezésre állási idő említett kiterjesztése esetén ezenkívül még 20—30 ezer fő járulhatott, akiknek megjelenésével a munkaerőpiacon reálisan számolni lehet. A teljeskörűsítésből adódó bizonytalansági tényezőt is mérlegelve, mintegy félmillióban (legfeljebb 520—530 ezer főben) határozható meg a szigorúan vett munkanélküliek és az elbírálás módjától függően munkanélküliként kezelhető álláskeresők együttes létszáma. Tekintettel arra, hogy a vitatható állomány a nagyságrendet érdemben nem módosítja, a munkanélküliség kor, iskolázottság és terület szerinti struktúrájának megállapításánál a mikrocenzus definícióját alkalmazzuk. (A jelzett bizonytalansági tényezők a fő strukturális mutatókat érdemben nem befolyásolhatják, és a munkanélküliségi rátánál is legfeljebb néhány ezrelékes eltolódást idézhetnek elő.) A „munkát keresőként" összeírtak azon része, akik a huzamosabb idő (több mint egy hónap) után munkába állni tudókból, valamint az eleve bizonytalan választ adókból tevődött össze, lényegében a „passzív munkanélküli" kategóriához áll közel. Ide hozzávetőlegesen 100 ezer fő sorolható, akik esetében a mielőbbi elhelyezkedést szolgáló aktív munkakeresés tényét valóban vitatni lehet. A mikrocenzus alkalmával azt a kérdést is feltették a munkát kereső személyeknek, hogy szerepelnek-e a munkaközvetítő szervek hivatalos nyilvántartásában. A válaszokból kitűnt, hogy a ténylegesen munkanélkülinek tekinthető összeírtaknak több mint négyötöde egyúttal regisztrált is volt, a fennmaradó részbe tartozók azt vallották, hogy nem vették őket hivatalosan nyilvántartásba. (Ez utóbbiak köre több mint 90 ezres létszámot takar.) 22
