1996. ÉVI MIKROCENZUS A munkát keresők, munkanélküliek helyzete (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A munkanélküliek demográfiai jellemzői - Az 1996. évi mikrocenzus munkanélküliséggel kapcsolatos információinak néhány főbbjellemzője
összehasonlításra is módot nyújtanak, viszont a minta nagyságára tekintettel területi részletezettségű vizsgálatokra csak korlátozottan alkalmasak. Az elmúlt öt év tapasztalatai arra vallanak, hogy a regisztáltak és a felmérés szerint munkanélkülinek tekinthető személyek köre eltér egymástól. További sajátosság, hogy — az ILO szigorúbb kritériumrendszere miatt — a felmérés szerinti munkanélküliek száma rendre alacsonyabb a regisztráltakénál. Újabban mindkét adatforrás a munkanélküliek számának lassú csökkenését mutatja. Az 1996. évi mikrocenzus munkanélküliséggel kapcsolatos információinak néhány főbb jellemzője Az 1996. évi mikrocenzus alkalmával — az 1990. évi népszámlálásnál követett gyakorlathoz hasonlóan — összeírták a nem dolgozó, munkát kereső személyeket. A „munkát kereső" kritériumát azonban olyan értelemben pontosították, hogy kitűnjön a munka keresésének aktív jellege. (A kérdőív szerint azt a személyt kellett munkát keresőnek minősíteni, aki a mikrocenzus eszmei időpontját megelőző 4 héten munkát keresett a következő módok valamelyikével: állás után érdeklődött a munkaügyi központnál, vagy magán-munkaközvetítőnél; közvetlenül megkeresett munkáltatókat; hirdetést adott fel, hirdetésre válaszolt; rokonoknál, ismerősöknél érdeklődött.) Munkanélkülinek — a munkát keresők körén belül — csak az minősülhetett, aki a „rendelkezésre állás" kritériumának is eleget tett, vagyis jelezte, hogy 2 héten belül munkába tud állni. Meg kell jegyezni, hogy a mikrocenzusnak a munkanélküliségre, valamint ezzel együtt a gazdaságilag aktív népességre és a foglalkoztatottságra vonatkozó adatai és az ezek alapján számított mutatók közvetlenül nem vethetők egybe a munkaerő-felvétel hasonló tartalmú adataival és mutatóival. Figyelembe kell venni, hogy a munkaerő-felvétel — ellentétben a népszámlálások és mikrocenzusok gyakorlatával — nem meghatározott eszmei időpontra vonatkozik, hanem folyamatos jellegű, és negyedévenként kerül közlésre. A mikrocenzus többcélú összeírás, amelynek nem egyedüli témája a foglalkoztatás és munkanélküliség. Ezért — az egységes módszertani alapelvek alkalmazása mellett — nem terjedhetett ki e tárgykör minden részletére. Az eltérő követelmények és feltételek között nyert eredmények több vonatkozásban hasonló következtetésekre vezetnek, ami bizonyítja, hogy a reprezentatív lakossági adatfelvételek lényegében körülhatárolják a foglalkoztatottság és munkanélküliség adott időszakra jellemző mértékét, főbb sajátosságait. Ehhez kapcsolódik, hogy a mikrocenzus alkalmával — az ELAR-felvételektől eltérően — az intézeti háztartásokban élőket is összeírták, továbbá, hogy a minta nagysága (2 százalék) lényegesen nagyobb, mint az ELAR keretében rendszeresen végzett felvételeké. Ez a körülmény lehetővé teszi, hogy a főbb mutatók tekintetében számos részletet, mint például a területi (megyei) információkat is viszonylagos biztonsággal értékelni tudjuk. A mikrocenzus során a munkát kereső 14—74 éves személyek összes száma 629 ezer főt tett ki, akiknek többsége (381 ezer fő) a férfiak, kisebb része (248 ezer fő) a nők közül került ki. A munkát keresőknek csak elhanyagolható része: 6,4 ezer fő (1 százalék) volt munkavállalási koron felüli (ebből férfi: 2,4 ezer fő, nő: 4 ezer fő). 19
