1996. ÉVI MIKROCENZUS A lakások és lakóik (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE

városokban található, ahol 874 ezer lakás (53 százalék) épült az 1970-1996 között. A községi lakások 70 százaléka épült 1945 után, ebből 20 százalék 16 éves vagy fiatalabb korú. A lakott lakások komfortossága 1990 óta jelentősen javult. Az összkomfortos lakások száma 22 százalékkal, a komfortosoké 5 százalékkal nőtt, a rosszabb minőségű félkomfortos és komfort nélküli lakások száma ennél nagyobb mértékben (38, illetve 19 százalékkal) csökkent. Az összkomfortos és a komfortos lakások együttes aránya több mint háromnegyed, a félkomfortosak 5 százalékot, a komfort nélküliek pedig 15 százalékot tesznek ki. Ez utóbbiak száma a szükség- és egyéb lakásokkal együtt azonban még mindig több mint 630 ezer, lakóik száma 1 millió 450 ezer. Településtípus szerint az összkomfortos és a komfortos lakások a vidéki városok területén a leggyakoribbak (49, illetve 44 százalék), a félkomfortosokból és a komfort nélküliekből pedig Budapesten van a legkevesebb (14, illetve 8 százalék). A községekben a lakott lakások közel kétharmada összkomfortos vagy komfortos; a gyengébb minőségű félkomfortos, komfort nélküli, valamint a szükség- és egyéb lakás kategóriák mindegyikében 50 százalék feletti a községek részesedése. A személyi tulajdonban lévő, valamint a tulajdonosi jogcímen használt lakások magasabb komfortfokozatúak, mint az önkormányzati tulajdonú, illetve a föbérleti lakások. A lakásszövetkezeti, társasházi és öröklakások között az összkomfortosak aránya alig marad el a kétharmadtól, a komfortosokkal együtt számított részesedésük pedig 97 százalékos. A tulajdonosok által lakott lakásoknak csaknem fele összkomfortos, a bérelt lakások között ez a minőség csak 35 százalék. A lakások szobaszám szerinti nagysága és a komfortosság összefüggése egyszerűen leírható: minél nagyobb a lakás, annál nagyobb az összkomfortosak részesedése. Az egyszobások között a komfort nélküli lakás a legjellemzőbb (40 százalék), a nagyobb lakásoknál azonban már mindegyik csoportban az összkomfort adja a legnagyobb részt. A lakott lakások átlagos alapterülete országosan 72 m

2, a fővárosban 61 m

2, a többi városban 70 m

2, a községekben pedig 80 m

2. Legnagyobb számban a 60-79 m

2 nagyságú lakások találhatók, arányuk 24 százalék. A 80 m

2-es vagy nagyobb lakások több mint egyharmad részt tesznek ki, a 30 m

2-nél kisebbek aránya 3 százalék alatt marad. Budapesten és a vidéki városokban a közepes méretű, 50-59 m

2-es lakások adják a legmagasabb részarányt (23, illetve 25 százalék), míg a községekben a 80-99 m

2-es lakás-alapterülethez tartozik a legnagyobb érték (29 százalék). Jellemző a budapesti lakáshelyzetre, hogy a legkisebb méretű (a 29 m

2-es vagy kisebb, és a 30-39 m

2-es) lakások aránya két-háromszorosa az országos átlagnak, a 79 m

2 felettiek pedig jelentősen elmaradnak attól. A lakás-alapterület és a lakás tulajdoni jellege, illetőleg használati jogcíme között ugyanolyan vagy hasonló összefüggések tapasztalhatók, mint az előzőekben tárgyalt más lakásismérvek esetében. A személyi tulajdonú, illetve a tulajdonosi jogcímű lakások a jobb minőségűek, a nagyobb alapterületűek, míg az önkormányzati, illetve a bérelt lakások esetében a kisebb méretekhez kapcsolódnak a nagyobb arányszámok. A lakott lakások komfortosság szerinti összetétele szobaszámonként Hj Szükség- és egyéb lakás 19