1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A háztartások jellemzői a lakások összetétele szerint - A háztartások a lakás komfortossága, felszereltsége szerint

dekes, hogy a komfortos lakásban lakó háztartások aránya ekkor minden háztartástípusban 30 és 31 százalék között alakult. Az összkomfortos lakásban lakó egyedülállók alacsony arányszáma a komfort nélküli lakásban élők magas hányadával áll szemben. Ez utóbbiak aránya megközelíti a háromtizedet, amely arány a többi háztartásnál mérthez képest mintegy kétszeres volt. Ez azt jelenti, hogy az évtized elején az egyedülállók csaknem 35 százaléka lakott komfortfokozatba nem sorolható (komfort nélkü­li, szükség- vagy egyéb) lakásban. Az 1990 óta eltelt valamivel több mint hat év alatt a háztartások lakáskörülményei - a nehéz gazdasági helyzet, az állam kivonulása a lakásépítésből, a támogatások megcsappanása ellenére - ja­vultak, lakásaik komfortosabbak, korszerűbbek lettek. Mig 1990-ben a háztartásoknak csak közel 71 százaléka élt összkomfortos vagy komfortos lakásban, addig ez az arány 1996-ra megközelítette a 79 százalékot. Az összkomfortos lakásban lakó házaspáros családok és többcsaládos háztartások hánya­da ma már meghaladja, az egyszülős családoké pedig megközelíti az összes ilyen háztartás felét, ugyanakkor a nem családháztartásoké az egyharmadot sem éri el. Az utóbbiak közül a komfort nél­küli lakásban lakók aránya jelenleg is megközelíti az egynegyedet, s itt a legmagasabb a szükség- vagy egyéb lakásban élők hányada is (2-3 százalék). A komfort nélküli lakásban élő családháztartások ré­szesedése - háztartástípustól függően - 11-14 százalék között mozog. A budapesti háztartások 56 százaléka összkomfortos, további 34 százalékuk komfortos lakás­ban él, s csak egytizedük lakása ennél alacsonyabb komfortfokozatú. A városokban ennél valamelyest kedvezőtlenebb a helyzet, félkomfortos vagy annál alacsonyabb komfortfokozatú lakásban él a háztar­tások közel 16 százaléka. A városi háztartások lakásainak e viszonylag kedvező komfortosságát a fővárosban és a városok egy részében a hetvenes-nyolcvanas években épített - főleg panelfalazatú, lakótelepi - lakások nagy száma okozza, amelyekben a komfortosságot befolyásoló felszereltség, ha olykor alacsony technikai színvonalon is, de megtalálható. A községekben és a kisebb településeken a lakásállomány öregebb, eddig csupán egy részét korszerűsítették, szerelték fel a komfortosságot javító berendezésekkel. Az 1996. évi mik­rocenzus tudakolta a tele­fonnal való ellátottságot is. Eszerint 1996 tavaszán a háztartások 46 százalé­kában volt hagyományos telefon. Ezen belül a legel­látottabbak a lakásban egyedüliként élő házaspá­ros családok voltak: az általuk alkotott háztartá­sok valamivel több mint fele rendelkezett telefonnal. Az egyedül lakó egyszülős családokból álló háztartásoknak 45, a többcsaládos háztartásoknak 43 százaléka élt telefonos lakásban. A háztartás-összetételnél lényegesen nagyobb eltérést okoz a háztartások telefonnal való ellátottságában az a környezet, annak a településnek a formája, típusa, jogállása, ahol a háztartás él. A fővárosi háztartások 71 százaléka él telefonos lakásban, a megyei jogú, zömében megye­székhelyként is funkcionáló városokban ez az arány már csak 60 százalék. A különböző telepü­A háztartások a lakás komfortossága szerint, településtípusonként Százalék Budapest Többi város Községek 39

Next

/
Oldalképek
Tartalom