1996. ÉVI MIKROCENZUS A háztartások lakáskörülményei (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - A háztartások jellemzői a lakások összetétele szerint - Háztartás-struktúra és szobaszám
lakásban lakó háztartások esetében is megfigyelhetőek: a budapesti háztartások kevesebb szobaszámú lakásban élnek, mint vidéki társaik. A vidéki városokban élő háztartások lakáskörülményei között a lakás szobaszáma alapján csak csekély mértékű eltérés mutatható ki a községekben élők javára. Lényegében nincs eltérés a lakás szobaszámában - a fővárost leszámítva - a városok jogállása szerint sem. A háztartások közel ugyanolyan arányban élnek a különböző szobaszámú lakásokban a megyei jogú városokban, mint a többi vidéki városban. A háztartások a lakás szobaszáma szerint, településtípusonként, 1996 Százalék Településtípus Összesen l a ) 2 3 4-X Településtípus Összesen szobás lakásban lakó háztartások Budapest 100,0 • 22,6 39,9 25,9 11,6 Vidéki városok együtt 100,0 13,2 43,7 30,5 12,6 Ebből: megyei jogú városok 100,0 13,1 44,2 30,0 12,7 többi város 100,0 • 13,2 43,3 30,9 12,6 Községek 100,0 12,0 42,7 33,0 12,3 Összesen 100,0 14,7 42,6 30,5 .12,3 a) A szoba nélküli lakásban lakó háztartásokkal együtt. A megyei jogú és a többi vidéki város háztartásainak lakáskörülményei között a lakás nagysága alapján tehát nem mutatható ki számottevő eltérés, holott a legnagyobb városokban - éppúgy, mint a fővárosban - az állami lakásépítés tette ki az új lakások nagyobb hányadát. Az állami lakásépítés azonban a jelenlegi megyei jogú városok közül csak a legnagyobbakban volt meghatározó, így a magánerős lakásépítés keretében létesült nagyobb lakások kompenzálták az állami beruházású lakások alacsonyabb szobaszámát. A fővárosban és a vidéken lakó háztartások lakásainak szobaszáma között kimutatható eltérést csak részben magyarázza, hogy Budapesten lényegesen magasabb az egyedülállók aránya, és alacsonyabb az átlagos háztartásnagyság is. Emellett szerepet kap ebben az is, hogy vidéken, különösen a kisebb településeken 'már a korábbi évtizedekben is uralkodó volt a magánlakás-építés, szemben a nagyobb településeken és a fővárosban meghatározó állami lakásépítéssel. Ismeretes, hogy az állami lakásépítés a kisebb lakások építését helyezte előtérbe. Célja elsősorban a mennyiségi lakáshiány csökkentése, illetve megszüntetése volt, nem pedig a kényelmes, többszobás, nagy alapterületű lakások építése, míg a magánerős lakásépítésekben ez utóbbiak is jelentős tényezőként szerepeltek. Nem mutatható ki jelentős változás a háztartás nagysága és .a lakás szobaszáma közötti összefüggések vizsgálatakor sem. Az egy- és kétszemélyes háztartások valamivel kisebb arányban élnek egyszobás lakásban, mint az évtized elején, míg a három-, négy- és ötszemélyes háztartások esetében nőtt az egyszobás és csökkent a kétszobás lakásban lakók részesedése. Az egyszemélyes háztartásokat kivéve minden háztartásnagyság-kategóriában emelkedett a három- vagy többszobás lakásban lakók hányada, mégpedig annál nagyobb mértékben, minél népesebb háztartásról van szó. 1996-ban az egyszobás lakásban lakó háztartások 51 százaléka volt egyszemélyes, ami valamivel több mint 2 százalékponttal haladja meg a hat évvel korábbit. Az egyedülállók számá29
