A háztartások és a családok társadalmi–foglalkozási tagozódása / A társadalom rétegződése – időszaki közlemények (1999)

BEVEZETŐ

zók, szellemi szabadfoglalkozásúak alkotta családoké, valamint az alkalmazottakat, szövetkezeti tagokat és vállalkozókat, szellemi szabadfoglalkozásúakat is magukba foglaló családoké nőtt. A családok anyagi jellegű stabilitásának a gyengülését jelenti, hogy egyaránt csökkent azoknak a párkapcsolatoknak a hányada, ahol mindkét házastárs aktív kereső, illetve ahol csak a férj (férfi élettárs) vagy csak a nő (nő élettárs) végez aktív kereső tevékenységet. Az aktív keresők aránya a gyermeküket egyedül nevelő szülők között is csökkent. A házasságra lépők, valamint az élettársi kapcsolatot választók többsége ma is többnyire azonos társadalmi státuszú párt keres magának, bár e tendencia ma már korántsem nevezhető általánosnak. 1996-ban az aktív keresős párkapcsolatok valamivel több mint kétötödében a házastársak, illetve az élettársak azonos társadalmifoglalkozási csoportba tartoztak. A kilencvenes évek első felében a két aktív keresőt magukba foglaló háztartások körében a heterogén összetételűek aránya nőtt, a három-, illetve négytagúakban lényegében változatlan maradt, míg a nagyobb létszámú háztartásokban csökkent. 1996ban a homogén összetételű háztartások között csaknem minden társadalmifoglalkozási réteg esetében a háromszemélyesek voltak a leggyakoribbak, míg a heterogén összetételű háztartások minden rétegcsoportjánál a négyszemélyesek részesedése volt a legmagasabb. Azoknak a háztartásoknak az átlagos nagysága, amelyekben vagy csak fizikai foglalkozású aktív keresők élnek, vagy a szellemi foglalkozásúak mellett vannak fizikai foglalkozásúak is, nagyobb, mint azoké, amelyekben az aktív keresők mindegyike szellemi foglalkozású. A heterogén összetételű háztartások között a fizikai és nem fizikai foglalkozásúakat is magukba foglaló háztartások a leggyakoribbak. Az aktív keresős háztartások nagyobb hányadát a fiatal- és középkorúakból állók képezik, jelentős arányt képviselnek még a középkorúak háztartásai is. A fiatal- és középkorúak alkotta háztartások esetében a mezőgazdasági foglalkozásúakat, a középkorúak háztartásai esetében pedig a szellemi foglakozásúakat magukba foglalók a gyakoribbak. A crak fiatalokból vagy csak középkorúakból álló háztartások társadalmi-foglalkozási összetétel szerinti tagozódása heterogénabb, mint a többgenerációs háztartásoké. Minél több aktív kereső van a háztartásban, annál magasabb közöttük a heterogén társadalmi-foglalkozási összetételűek részesedése. A heterogén összetételű háztartások közel kétharmadában csak alkalmazásban álló és/vagy szövetkezeti tag aktív kereső él, míg az alkalmazásban állók, szövetkezeti tagok mellett egyéni vagy társas vállalkozókat, szellemi szabadfoglalkozásúakat is magukba foglaló háztartások részesedése ennek körülbelül a fele. A heterogén összetételű háztartások lakáskörülményei minden tekintetben kedvezőbbek az esetleg csak egy aktív keresővel rendelkező homogén összetételű háztartásokénál. A tulajdonosként lakott lakások magasabb aránya, kedvezőbb szobaszám és jobb felszereltség jellemzi lakásaikat. A homogén kategórián belül a szellemi foglalkozású alkalmazottak, szövetkezeti tagok közül is elsősorban a vezető beosztásúak, valamint a vállalkozók, szellemi szabadfoglalkozásúak háztartásai élnek a jobb jellemzőkkel bíró lakásokban. A heterogén összetételű háztartások között is azok lakás11