1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 5) A mezőgazdaság hatása a régiók foglalkoztatására

keretében. Kis töredékük (3,2 százalék) fordított 90 napot vagy azt meghaladó időtartamot mezőgazdasági kiegészítő tevékenységre. A mezőgazdasági munkát kiegészítő tevékenységként végző nem mezőgazdasági foglalkozású aktív keresők foglalkozási viszony szerint, 1996 (Összesen = 100,0) Megnevezés Összesen 1-29 30-89 90-179 180-X Megnevezés Összesen nap mezőgazdasági munkát végzett Alkalmazásban álló 955 254 40.6 43,6 10,1 5,7 Eevéni vállalkozó alkalmazott nélkül 53 580 43,1 39.6 11,3 6.1 alkalmazottal

2

) 22 587 46,5 40,0 7,0 6.5 Szövetkezeti tag, társas vállalkozás taeja 76 562 30,2 37,0 12,0 20,9 Összesen 1 107 983 40.1 42.9 10,2 6.8 " A szellemi szabadfoglalkozásúval együtt. 2

) A segítő családtaggal együtt. A mezőgazdasági kiegészítő tevékenység szerepe minden foglalkozási főcsoportban jelentős, aránya viszont az egyes szakterületeken kimagasló. Ez elsősorban néhány fizikai munkaterületre vonatkozik. A főállásban nem mezőgazdasági tevékenységet végző fizikai dolgozók soraiban még nagy számban találhatók olyan személyek, akik életpályájukat a mezőgazdaságban kezdték, és e tevékenységtől továbbra sem szakadtak el teljesen. Az ipari és építőipari foglalkozásúaknak több mint 36 százaléka (ebből 5,5 százalék 90 vagy annál több napon át) végzett mezőgazdasági kiegészítő tevékenységet. A gépkezelők, összeszerelők, járművezetők esetében a megfelelő arányok: 45 százalék, illetve 11 százalék. Az egyszerű tevékenységet végzők (segédmunkások) főcsoportján belül a kiegészítő mezőgazdasági munkát végzők hányada 44 százalékot, illetve 11 százalékot tett ki. Településtípus szerint a mezőgazdasági kiegészítő munkát végzők aránya - kisebb vagy nagyobb mértékben - valamennyi foglalkozási viszony szerinti csoportban a falusi jellegű település jelentős. Budapesten ez az arány mindegyik csoport vonatkozásában elhanyagolható, a többi városban jelentősebb, de még mindig elmarad a községek (főleg a kisebb - 5000-nél kevesebb lakosú - települések) mögött. A mezőgazdasági kiegészítő tevékenységen belül a 90 napot vagy annál többet dolgozók aránya a fővárosban elenyésző, a városokban nagyobb, de nem számottevő, végül a községekben jelentős és erősen differenciált. A szövetkezeti tagok és a társas vállalkozások tagjai vesznek részt a legintenzívebben a mezőgazdasági kiegészítő munkálatok ellátásában. A falun élő aktív keresők többsége mindegyik foglalkozási főcsoportban végez valamilyen kiegészítő mezőgazdasági tevékenységet. A falun élő értelmiségi foglalkozásokban dolgozók (2. főcsoport) jelentős aránya (49 százalék) végez mezőgazdasági tevékenységet. Ez méginkább igaz a kisebb falvakra, ahol ez a mutató már 54 százalék és a 90 napig vagy hosszabb ideig mezőgazdasági munkát végzők aránya is viszonylag jelentős (közel 8 százalék). A községekben a főfoglalkozásuk szerint a 8. és 9. főcsoportba sorolt fizikai dolgozók (gépkezelők, összeszerelők, járművezetők, valamint a szakképzettséget nem igénylő feladatokat ellátók) körében a legmagasabb a mezőgazdasági tevékenységet folytatók aránya. Az 5000nél kisebb lélekszámú falvakban ezekbe a főcsoportokba tartozó aktív keresők között több mint kétharmad a mezőgazdasági munkát végzők aránya. (Módszertani szempontból meg kell jegyezni, hogy a 8. és 9. főcsoportban néhány olyan aktív kereső is szerepel, akiknek munkája szorosan kapcsolódik a mezőgazdasághoz /pl. mezőgazdasági gépkezelő, traktorvezető/. E 79