1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 2) Munkanélküliség

hez képest lényegesen magasabb munkanélküliséget jelez. A legsúlyosabb tehát a kisközségek vagy a legfeljebb közepes nagyságú (2 000-4 999 lakosú) települések lakóinak a helyzete. A munkanélküliségi ráta nemek szerint, településtípusonként, 1996 Százalék Településtípus Összesen Férfi Nő Budapest 8,0 8,4 7,6 Megyeszékhely 9,5 10,8 8,1 Többi város együtt 12,0 13,9 9,6 Város (20 000 vagy több lakossal) 11,3 12,9 9,3 Város (20 OOOnél kevesebb lakossal) 12,7 14,8 9,9 Község együtt 15,5 17,2 13,0 (5 000 vagy több lakossal) 12,8 14,8 9,9 (2 000-4 999 lakossal) 16,2 17,6 14,1 (2 OOOnél kevesebb lakossal) 16,1 17,8 13,4 Ország összesen 12,0 13,5 9,9 Az adatok régiók szerinti vizsgálata kétségtelenné teszi, hogy az ország egyes részei között a munkaerő-piaci helyzet tekintetében nagy különbségek mutatkoznak. Az e különbségek érzékeltetésére legalkalmasabb mutató a munkanélküliségi ráta, amelynek értéke a kedvezőtlen adottságú régiókban (mint a nehézipar leépülése által erősen érintett északmagyarországi régió, valamint a nagyrészt gazdaságilag eleve kevéssé fejlett északalföldi régió) 18 százalék körül volt, szemben a nyugat-dunántúli és a közép-magyarországi régió 8-9 százalék közötti arányával. Elmondhatjuk tehát, hogy a hátrányos helyzetű térségekben mintegy kétszer akkora munkanélküliséggel kell számolni, mint a földrajzi adottságaiknál és hagyományaiknál fogva előnyösebb pozíciójú országrészekben. A munkanélküliségi rátákat tételesen „A gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív népesség régiónként, településtípusonként", valamint „A gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív népesség régiónként és megyénként" c. táblák tartalmazzák (1. az 1. fejezetet). A különbségek még élesebben jelentkeznek, ha a régiókon belül a sajátos helyzetben lévő megyékre külön is utalunk. Az észak-magyarországi és az észak-alföldi régió megyéi közül például a munkanélküliek a gazdaságilag aktív népességnek egyötödét vagy közel egyötödét alkotják Nógrád (20 százalék), Szabolcs-Szatmár-Bereg (20 százalék) és Borsod-AbaújZemplén (19 százalék) megyékben. E megyékben a magas munkanélküliség igen alacsony (30 százalék alatti) foglalkoztatottsági aránnyal párosul. Az előbbiekkel ellentétben Budapesten a munkanélküliek aránya csak 8 százalék, a nyugati térségen belül Győr-Moson-Sopron, valamint Vas megyében még kedvezőbb (7,4 százalék, illetve 6,9 százalék). Ez utóbbi területeken tehát a munkaerőpiacon megjelenő népesség foglalkoztatását az országos átlagnál lényegesen jobb feltételek között biztosítják. Megyei szinten a munkanélküliség által leginkább sújtott megyék rátája közel háromszor akkora, mint a legkevésbé érintett megyéké. Az egyes régiókon belül természetesen a munkanélküliség szempontjából is megkülönböztetett helyet foglalnak el az adott régióhoz tartozó megyeszékhelyek. A munkanélküliségi ráta ezekben a városokban mindenütt alacsonyabb, mint a környező régióé. Ezt érthetővé teszi az igazgatási funkció mellett e városok fejlettebb infrastruktúrája, a kereskedelemben, az oktatási és egészségügyi ellátásban betöltött központi szerepe. Ugyanakkor a megyeszékhelyeket többnyire szintén érintik a regionális jellegű gondok, problémák, mint például az északmagyarországi régióban a nehézipar visszafejlődése. Érthető tehát, hogy régiók szerinti bontásban a megyeszékhelyek munkanélküliségi rátái is eltérnek (általában 7-13 százalék között váltakoznak). Figyelmet érdemel, hogy egyes, viszonylag kedvezőtlen helyzetben lévő tér34