1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 2) Munkanélküliség
2) MUNKANÉLKÜLISÉG 2.1) Munkanélküliség a mikrocenzust megelőző időszakban Magyarországon a nyílt munkanélküliség az 1980-as évek vége felé jelent meg, majd az 1990-es évek elején rohamosan növekedett. Ezt a cenzusadatok is jelzik: a munkanélküliek száma és aránya ezek szerint 1990-1996 között közel négyszeresére emelkedett. Az 1990. évi népszámlálás adatai szerint a munkanélkülinek minősülő személyek száma még csak 126 ezer főt tett ki, ami 2,7 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg, amely a fejlett piacgazdasággal rendelkező európai államok többségében 1990 körül kimutatott 5-10 százalékos munkanélküliségi mutatótól még lényegesen elmaradt. Ezt érthetővé teszi, hogy 1990-ben Magyarországon a piacgazdaságra való átmenet még csak a kezdeti lépésnél tartott. Az országon belüli területi eltérések ugyanakkor már lényegében tükrözik azokat a sajátosságokat, amelyek a későbbiekben meghatározóvá váltak. A keleti és északkeleti térség egyes megyéiben a munkanélküliségi ráta az országos átlagot lényegesen meghaladta. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például az arány (5 százalék) megközelítette az országos szint kétszeresét. Viszonylag magas munkanélküliséget mutattak ki Borsod-Abaúj-Zemplén megyében (3,5 százalék), valamint Hajdú-Bihar megyében (3,3 százalék). A nyugati térség megyéiben (Győr-Moson-Sopron, Vas, Zala) a relatív értelemben kedvező gazdasági feltételek az alacsony (2 százalék alatti) munkanélküliségben is kifejezésre jutottak. Az 1990. évi adatok abban a tekintetben is jelzik a később tartósnak bizonyult tendenciát, hogy a munkanélküliek többsége, kétharmada a férfiak közül került ki, és csak egyharmadot tett ki a nők hányada. A munkanélkülieknek csupán egytizede tartozott az akkori meghatározás szerint „első ízben elhelyezkedni kívánók", vagyis lényegében a pályakezdők kategóriájába. Amennyiben a munkanélküliek 1990. évi teljes állományát — ide értve mind az első ízben elhelyezkedni kívánókat, mind az állást kereső munkanélkülieket is — korcsoportok szerint vizsgáljuk, lényeges aránybeli eltérések állapíthatók meg. Figyelmeztető jelként értelmezhető például a legfiatalabb korcsoportba tartozók (14-19 évesek) akkor kiemelkedően magas munkanélküliségi rátája (11 százalék). A 20-24 évesek munkanélkülisége az előbbiekénél lényegesen alacsonyabb volt, de még mindig meghaladta a 4 százalékot, vagyis az átlag másfélszeresét tette ki. Az 1990. évi népszámlálás munkanélküliséggel kapcsolatos információinak helyes értelmezése céljából rá kell mutatni arra, hogy az összeírt munkanélküliek száma a munkaközvetítő szervek által 1990 januárjában regisztráltakét lényegesen meghaladta. Ebben az időszakban ugyanis jelentős, a munkaközvetítő szervek szempontjából „rejtett" munkanélküliség létezett, amely a későbbiek során részben manifesztálódott. A népszámlálás tehát bizonyos mértékben „előre vetítette" a regisztrált munkanélküliség későbbi alakulását. A regisztrált munkanélküliek állománya a következő egyéves periódus során megnégyszereződött, és 1991 januárjában szintén meghaladta a 100 ezer főt. A növekedés a következő két évben folytatódott. A regisztrált munkanélküliek körének bővüléséhez 1991-ben „A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról" szóló (azóta többször módosított) 1991. évi IV. törvény is hozzájárult, amely a segélyezés kiteijesztésével a munkanélküliek szélesebb rétegét tette érdekeltté abban, hogy a segély, illetve későbbiekben a munkanélkülijáradék folyósításának előfeltételeként is jelentkezzenek a munkaközvetítő irodákban. A regisztált munkanélküliek állománya az eddigi maximumot 1993 februárjában érte el, amikor átmenetileg a 700 ezres határt is túllépte. Ezt követően a tendencia megfordult: kisebb, részben szezonális jellegű ingadozásokkal alapvetően csökkenő trend mutatkozott a regisztrált munkanélküliek létszámában. 26
