1996. ÉVI MIKROCENZUS A gazdasági aktivitás és a foglalkozási összetétel regionális alakulása magyarországon (2000)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - 1) Gazdasági aktivitás

A vázolt folyamatok még élesebben körvonalazódnak, ha a gazdasági aktivitási ráták alakulását az adott régió vonatkozásában vizsgáljuk. Az aktív keresők népességhez viszonyított aránya 1980-ban a közép-magyarországi régióban volt a legmagasabb, megközelítette az 50 százalékot. Ezt egyértelműen Budapest hatásának lehetett tulajdonítani, ahol a lakosságnak pontosan a fele folytatott aktív kereső tevékenységet. A jelzett mutató értéke a dunántúli régiókban az országos átlaghoz hasonló (47-48 százalék körüli) szintet ért el, míg az észak-magyarországi és az alföldi területeken ettől elmaradt. Az észak-alföldi régió népességének csak 45 százaléka (ezen belül Szabolcs-SzatmárBereg megye lakosságának csupán 43 százaléka) tartozott az aktív keresők csoportjába. A gazdasági aktivitás 1980-as éveket jellemző mérsékelt csökkenése többé-kevésbé mindegyik régiót érintette. A drasztikus, és egyúttal a területi differenciák fokozódásához vezető visszaesés az 1990 utáni időszakban következett be. Az 1996. évi adatok a korábbiakhoz képest jól érzékelhető átrendeződést is kimutatják. A hagyományos nehézipar, a szénbányászat visszaszorulása, a végrehajtott jelentős létszámleépítések, egyes üzemek felszámolása a legkifejezettebben az észak-magyarországi régióban (e térségen belül főként Borsod-Abaúj-Zemplén megyében) eredményezték a gazdasági aktivitás zuhanásszerű csökkenését. Az aktív keresők hányada az említett régió népességén belül 1996-ban mindössze 28 százalékot tett ki, ami az 1980. évi szint kétharmadát sem érte el. E régió előnye az észak-alföldi régióval szemben (amely 1980-ban, sőt még 1990-ben is érvényre jutott) 1996-ra gyakorlatilag teljesen megszűnt. Figyelmet érdemel, hogy a közép-magyarországi régió kiemelt helyzete szintén módosult, úgy, hogy 1996-ban már gazdasági aktivitása alacsonyabb, mint a nyugat-dunántúli régióé. A jelentős visszaesési folyamat lényegében magát a fővárost sem kímélte meg. A viszonylag előnyös helyzetben lévő nyugat-dunántúli régió és a kevésbé kedvező feltételekkel rendelkező dél-dunántúli régió között az „olló" egyértelműen kinyílt. A megállapítások abban foglalhatók össze, hogy — a gazdasági aktivitás szintje — bár eltérő mértékben — mindegyik régióban visszaesett az elmúlt másfél évtized és főleg az 1990 utáni időszak folyamán; — regionális szinten a legmagasabb és legalacsonyabb gazdasági aktivitási ráta közötti differencia 1980-1990-ig lényegében nem változott, 1990 után viszont szinte ugrásszerűen, több mint kétszeresére, nem egészen 5 százalékpontról több mint 10 százalékpontra bővült. (E különbség erőteljes fokozódása jelzi a hátrányos helyzetű térségek leszakadásának aggasztó folyamatát.) Az aktív keresők aránya az adott régió népességén belül, 1980-1996 Százalék Régió 1980 1990 1996 Közép-Magyarország 49,5 45,4 36,9 Közép-Dunántúl 48,1 45,1 35,9 Nyugat-Dunántúl 47,1 44,7 39,7 Dél-Dunántúl 47,1 43,1 32,7 Észak-Magyarország 45,9 42,1 29,3 Észak-Alföld 44,7 40,7 29,2 Dél-Alfóld 46,9 43,1 34,1 Ország összesen 47,3 43,6 34,2 1996-ban — az ENSZ ajánlásainak megfelelően — megvizsgáltuk a gazdaságilag aktív és a gazdaságilag nem aktív népesség összetételét. A gazdaságilag aktív népességen belül megkülönböztettük a foglalkoztatottak és a munkanélküliek kategóriáját. A foglalkoztatottak köre 20