1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)
AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Foglalkozási főcsoport, csoport
Az aktív keresők foglalkozási főcsoportok szerinti kormegoszlása jelentős rétegspecifikus eltéréseket mutat. Az egyes főcsoportok aktív keresőinek korösszetétele kisebb-nagyobb mértékben eltér az átlagos kormegoszlástól. A vezetők rétege 1996-ban is döntően a 30—49 évesek korcsoportjából állt össze, ezen belül különösen a 40—49 évesek aránya volt magas (43 százalék). A vezetői tevékenység természetéből adódik e korosztály dominanciája, amely koránál fogva kellő tapasztalatokkal rendelkezhet, de életpályája csúcsán még nem jutott túl. Viszonylag alacsonynak tűnik a fiatalabb korcsoportba tartozók részesedése. Az elmúlt hat évben kismértékben nőtt a fiatalabb, illetve az idősebb korcsoportba tartozók aránya. A vezetői feladatok sokrétűségéből következik, hogy egyes vezetői foglalkozások korösszetétele jelentősen eltérhet egymástól. (Például a közigazgatás vezetői körében általában az idősebb, a kisszervezetek ügyvezetői között inkább a fiatalabb korcsoportba tartozó aktív keresők aránya jelentősebb.) A magasan kvalifikált szakemberek között 1996-ban a 30 éven aluliak hányada közel egyötöd volt, ugyanakkor az 50 éven felüli aktív keresők is majdnem ugyanilyen arányban szerepeltek ebben a körben. Az elmúlt hat évben az ebbe a főcsoportba tartozó 30 éven aluli szakemberek aránya lényegesen nem változott, viszont az idősebb korosztályt reprezentáló 50 éven felüli aktív keresőké emelkedett. A felsőfokú képzettséget nem, vagy csak részben igénylő foglalkozásúaknál (harmadik és negyedik főcsoport) a fiatalabb korosztályokhoz tartozók aránya — 1990-hez hasonlóan — lényegesen magasabb volt (egyaránt 28 százalék). A fizikai foglalkozásúak körén belül a szolgáltatási tevékenységet (ötödik főcsoport) végzők korösszetétele 1980 óta jelentősen megváltozott, 35 százalékról 40 százalékra nőtt a 30 éven aluli, fiatal aktív keresők aránya. Az 1996. évi mikrocenzus adatai szerint az e főcsoportba tartozók kétharmada 40 éven aluli volt. A jelentős létszámbővülés tehát, amely ezt a főcsoportot jellemezte, kizárólag a fiatal korosztályok beáramlása révén vált lehetővé. Jó példa erre az utóbbi évek "slágerszakmájának" tekinthető védelmi foglalkozási tevékenységet folytatók korcsoportos megoszlása. A védelmi foglalkozásúak (pl. vagyonőr, testőr) 53 százaléka a 14—29 évesek korcsoportjába tartozott. Hasonló — de nem ilyen mértékű — változás történt a mezőgazdasági foglalkozásúak körében. A hatodik főcsoportba tartozó 30 éven aluli aktív keresők részesedése 1980-ban 19 százalék volt, amely mutató 1996-ra 24 százalékra nőtt. Az 50 éven felüliek aránya pedig fordítva, 34 százalékról 17 százalékra csökkent. A mezőgazdasági termelésben tehát egyre nagyobb szerepet játszanak a fiatalabb korosztályokhoz tartozó, magasabb szakképzettséggel rendelkező aktív keresők. A mezőgazdasági foglalkozásúak jelentős létszámcsökkenésével párhuzamosan az e főcsoportra jellemző munkaerő-szerkezetben pozitív irányú elmozdulás történt. A fizikai foglalkozásúak körén belül az ipari, építőipari és gépkezelői foglalkozások (hetedik és nyolcadik főcsoport) korstruktúrája viszonylag stabilnak mondható, tükrözi azokat a változásokat, amelyek az aktív keresők összességét jellemzik. A segédmunkás jellegű tevékenységet végzők között 1980 óta 29 százalékról 15 százalékra csökkent az 50 éves és idősebbek aránya, ami mutatja, hogy e csökkenő létszámú rétegben is egyre inkább a fiatalabb korosztályoknak van esélyük munkahelyük megőrzésére. Az aktív keresők foglalkozás szerinti besorolása az iskolai végzettséggel is összefügg. Ezért érdemes az adatokat e két ismérv szerint is bemutatni. 45
