1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)

AZ ADATOK ÉRTÉKELÉSE - Nemzetgazdasági ág, ágazat

Az ipari és építőipari ágazatokban a legnagyobb mérvű visszaesés (közel 11 százalékpont) — eltekintve a közép-magyarországi régiótól — az észak-magyarországi régióban jelentkezett. Ebben a térségben, amely — 1980-ban és 1990-ben éppen a nehézipari bázis révén — az ország legerősebben iparosodott körzetének számított, e jellegét elvesztette. A középmagyarországi régióban, illetve ezen belül Budapesten az ipari és építőipari munkahelyek tömeges megszűnését a tercier szféra inkább kompenzálhatta, mint az ország egyéb területein. 1996-ban az ipari-építőipari ágak a közép-magyarországi régió aktív keresőinek valamivel több mint egynegyedét (26 százalékát) foglalkoztatták, ami a közel egyharmados (33 százalék) országos átlagtól is elmaradt. A szolgáltatási szférában 1980-ban az egyes régiók aktív keresőinek 34—38 százaléka helyezkedett el. Ez alól egyedül a közép-magyarországi régió jelentett kivételt, ahol a szolgáltatásokban dolgozók állománya már ekkor is az aktív keresőknek közel felét (49 százalékát) tette ki. 1996-ban a többség megélhetését mindenütt a szolgáltatás jellegű ágak biztosították: arányuk a közép-magyarországi régióban 71 százalék volt, a többi régióban 52—56 százalék között változott. Az aktív keresők összevont nemzetgazdasági ág szerinti összetétele településtípusonként jellegzetes, hosszabb távon is érvényesülő sajátosságokat mutat. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya természetszerűen a községekben lakó aktív keresők körében a legnagyobb, több mint kétszerese (16 százalék) az ország egészét jellemző aránynak. A mezőgazdasági munkavállalók több mint kétharmada a falusi lakosságból kerül ki, csupán kis töredékük (2 százalék) fővárosi, 31 százalékuk városi lakos. A községekben élő aktív keresők 35 százaléka dolgozik az ipari, építőipari ágakban. Ugyanakkor a községekben az átlagosnál kevésbé gyakori a szolgáltatási szférában történő elhelyezkedés. Jellemző, hogy minél magasabb szintű a lakóhely településének a közigazgatási jogállása, annál nagyobb a szolgáltatások területén dolgozó aktív keresők hányada. (Ez az eltérés főleg a közigazgatás, oktatás és egészségügy gazdasági ágban dolgozók tekintetében igaz. E területek központjai főleg a nagyobb városokban vannak.) A fővárosban az aktív tevékenységet folytatók több mint háromnegyede a szolgáltatási jellegű ágakban vállalt munkát, a megyeszékhelyeken ez az arány háromötöd, a többi városban 56 százalék, a községekben pedig csupán 48 százalék. 27