1996. ÉVI MIKROCENZUS A foglalkoztatottság alakulása, 1980–1996 (1997)
BEVEZETŐ
amelynek következtében az aktív keresők aránya az adott régión belül legnagyobb a nyugat-dunántúli régióban (40 százalék) és legkisebb az észak-alföldi, illetve az észak-magyarországi régióban (29 százalék) volt. Az elmúlt, másfél évtized az aktív keresők nemzetgazdasági ág szerinti összetételében gyökeres változásokat eredményezett. Az aktív keresők között a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban dolgozók aránya 19 százalékról 8 százalékra, az ipari és építőipari nemzetgazdasági ágakban munkát vállalók hányada 41 százalékról 33 százalékra esett vissza. Ezzel szemben viszont a szolgáltatás jellegű nemzetgazdasági ágak aktív keresőinek aránya 40 százalékról 59 százalékra nőtt. A vázolt folyamatok — a fő irányokat tekintve — lényegében mindegyik régióban végbementek. A döntő változás azonban regionális szinten is az 1990-1996 közötti időszakban ment végbe. Ezekkel a változásokkal Magyarország lényegében felzárkózott az EU-államokhoz abban a tekintetben, hogy a tercier szektor súlya ma már megközelíti a fejlett piacgazdaságokban kialakult arányt. A rendszerváltozás a szolgáltatási szféra néhány fontosabb ágában az igények növekedésével járt. Ezek kielégítése céljából különböző szolgáltatásokban szükségessé vált a létszám bővítése. Az erre utaló tendenciák helyenként már az 1980-as években is érzékelhetővé váltak és az 1990-es években folytatódtak. Utalunk itt a kereskedelmi hálózat fejlődésére, az ingatlanforgalmazás önálló üzletággá alakulására, az üzleti szolgáltatások felértékelődésére. Az elmúlt évtizedekben az aktív keresők között a szellemi foglalkozásúak száma és aránya fokozatosan emelkedett. 1980-ban az aktív keresőknek több mint 30 százaléka, 1990-ben egyharmada, 1996-ban 38 százaléka folytatott szellemi tevékenységet. E tendencia mögött nemcsak az iskolázottsági szint általános emelkedése húzódik meg, hanem az is, hogy az aktív keresők számának csökkenésében — 1996-ig — főleg a fizikai foglalkozásúak játszottak szerepet (a munkanélkülivé válás inkább ezt a réteget érintette). Ez utóbbi egyben azt is jelenti, hogy az ország gazdasági szerkezetváltozásában pozitív elmozdulás tapasztalható abban az értelemben, hogy olyan gazdasági ágazatok, tevékenységek felé strukturálódott át a munkaerőpiac, amely inkább feltételezi a képzettebb munkaerő alkalmazását. Az egyes régiók aktív keresőinek foglalkozási összetétele az országos tendenciának megfelelően alakult. Az 1980 és 1996 közötti változások főleg a gazdasági aktivitás különböző mértékében jelentkeztek. 1996 elején 887 ezer volt azoknak az aktív keresőknek a száma, akiknek nem ugyanazon a településen volt a munkahelyük, mint ahol laktak és nap mint nap ingáztak lakóhelyük és munkahelyük között. 1990 óta a naponta ingázók száma 259 ezerrel lett kevesebb. E jelentős számszerű csökkenés ellenére a naponta ingázók aktív keresőkön belüli aránya nem változott. Az ingázási mutató ennek megfelelően gyakorlatilag változatlan maradt, 1990-ben és 1996-ban egyaránt 25 százalék volt.
