1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

kás-privatizáció során lakásukat megvásárolni. A bérleti forma a gyermek nélkül élő élettársi kapcsolatok esetében valamivel gyakoribb, míg a tulajdonosi lakáshasználat a gyermekkel élők körében fordul elő nagyobb arányban. Ezzel ellentétes a megoszlás a házaspároknál, ahol a gyermek nélküli családok helyzete a kedvezőbb, körükben nagyobb a tulajdonosként lakók hányada. A lakások nagyságában bekövetkezett javulás ellenére a házaspárokhoz (7-8 százalék) képest továbbra is magas az egyszobás lakásban élő élettársak (23 százalék) aránya. 1990 óta nem változott a kétszobás lakásban lakók részeszesedése (45 százalék), míg az ennél nagyobb lakásban élőké l-l százalékponttal, 24, illetve 8 százalékra nőtt. A legkedvezőtlenebb a helyzet a fővárosban, ahol minden harmadik élettársi kapcsolatban élő pár egyszobás lakásban lakik, a nagyobb lakasban lakók aránya viszont elmarad az átlagostól. A vidéki városokban a kétszobás lakás a leggyakoribb (46^7 százalék), a községekben élő családok pedig foként két-, illetve háromszobás lakásban élnek. A négy- vagy többszobás lakásban lakó élettársak - a házaspárokhoz hasonlóan - a nagyobb vidéki városokban fordulnak elő a legnagyobb arányban (11 százalék). Elmarad a házaspárokétól az élettársak lakásainak a felszereltsége is. Az élettársi kapcsolatban élők 80 százaléka lakik hálózati, további 3 százalék házi vízvezetékkel ellátott lakásban, azaz az elmúlt évek közel 10 százalékpontos javulása ellenére a családok egyötödének lakásából továbbra is hiányzik a hálózati vízvezeték (a házaspárok lakásainak csak alig 10 százalékából). 1990 óta több mint 8 százalékponttal emelkedett a csatornázott lakásban élő családok aránya, a javulás azonban nagyobb részt a korszerűtlenebb, kevésbé higiénikus házi csatornával való ellátottságban történt. Vízöblítéses WC-vel ellátott lakása az élettársi kapcsolatok 74 százalékának van. A gyermek nélkül élőknél előfordulásuk gyakoribb, mint a gyermekeseknél. Fürdőszoba az élettársi kapcsolatban élők 78 százalékának lakásában van, a házaspároknál ez az arány jóval kedvezőbb, 92 százalék. A fürdőszobás lakásban élők többnyire melegvizet használnak. Távvezetékből vagy központi kazánból nyeri a melegvizet a családok 19 százaléka, a gázvízmelegítőt, illetve villanybojlert használók aránya ennek közel háromszorosa. A házaspároknál a különbség nagyobb, a megoszlás 16, illetve 70 százalék. 1990 óta 15 százalékponttal nőtt a hálózati gázzal rendelkezők aránya, részesedésük jelenleg 52 százalék. Mivel a hálózati gáz beköttetése általában a PB-gáz kiváltását jelenti, a gázzal való ellátottságban a fejlődés összességében szerényebb, a hat éwei korábbi 80 százalékos arányt mindössze 5 százalékponttal haladja meg. Az élettársak 18 százaléka lakik távfűtéses lakásban, amely arány lényegében megegyezik a hat évvel korábbival. Az egy lakást vagy családi házat fűtő berendezések terjedése következtében viszont nagy a változás a többi központos fűtési módot használók arányában. Hat év alatt arányuk lóról 24 százalékra emelkedett, azonban még így is jelentős az elmaradás a házaspárok 43 százalékos arányszámától. Az elmúlt évek közel 10 százalékpontos csökkenése ellenére is igen magas (58 százalék) a csak egyedi helyiségfütéssel rendelkező élettársak aránya. A gyermek nélküli élettársi kapcsolatban élők lakásai jobban felszereltek, jobb minőségűek, mint a gyermekes élettársaké, és ez a különbség az elmúlt évek során egyre határozottabbá vált. A házaspároknál a gyermekes családok helyzete a kedvezőbb, de az eltérés itt - ellentétben az élettársakkal - lényegében nem változott. Az összkomfortos lakásban lakó élettársak 40 százalékos részesedése több mint 15 százalékponttal alacsonyabb a házaspárok hasonló arányszámánál. Az élettársak 30 százaléka komfortos, 5 százaléka félkomfortos lakásban lakik, további egynegyede pedig komfort nélküli (21 százalék), illetve szükség- vagy egyéb lakásban él. 16