1996. ÉVI MIKROCENZUS Az élettársi kapcsolatban élők adatai (1998)

AZ ÉLETTÁRSI KAPCSOLATBAN ÉLŐK TÁRSADALMI-DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI ÉS LAKÁSVISZONYAI

csak a községekben haladja meg az 1 százalékot, addig az élettársak esetében a fövárosban és a többi városban megközelíti a 3, a községekben pedig a 4 százalékot. A fö városi élettársi kapcsolatok 5 százalékában csak a férfi, további 6 százalékában csak a nő élettárs munkanélküli. A vidéki városokban élő férfiaknál ugyan az arányszámok lényegesen magasabbak, a nőknél pedig némileg alacsonyabbak (11 és 5 százalék), a községekben viszont mindkét nemnél - de különösen a férfiaknál magasabb (14, illetve 7 százalék). A házaspároknál az eltérések kevésbé markánsak, az arányszámok 3 és 6 százalék között (az alacsonyabb értékek a fövárosban, a magasabbak a községekben) alakulnak. 1990-ben száz olyan házaspár közül, ahol mindkét fél aktív kereső, 46-ban mind a félj, mind a feleség fizikai dolgozó volt, minden negyedikben pedig mind a ketten szellemi foglalkozást folytattak. Az élettársak körében az arányok a fizikai dolgozók felé tolódtak el, az ilyen párkapcsolatoknak több mint háromötödében mindketten fizikai foglalkozást űztek, s csupán minden hetedik-nyolcadikban voltak mindketten szellemi foglalkozásúak. A heterogén (fizikai-szellemi) foglalkozású házaspárok aránya valamelyest meghaladta az élettársakét. Az elmúlt hat évben az élettársak tevékenység jellege szerinti összetétele mindinkább közelített a házastársakéhoz, bár kiegyenlítődésről még korai beszélni. Miközben az élettársi kapcsolatok közül azoknak az aránya, ahol mindketten fizikai foglalkozásúak, az 1990. évi 62-ről 45 százalékra csökkent, addig a csak szellemi dolgozókból állóké 9 százalékpontos emelkedéssel közel 22 százalékra nőtt. Emelkedett (7 százalékponttal) a fizikai foglalkozású férfi, szellemi foglalkozású nő összetételű élettársi kapcsolatok aránya is, részesedésük jelenleg 27 százalék. A fizikai foglalkozású házaspárok aránya közel 37, a szellemi munkát végzőké 29 százalék. 1990 óta a családok gyermekszám szerinti összetételében alig volt változás. Az élettársaknál valamelyest nőtt a gyermektelenek és csökkent a kétgyermekesek részesedése, a házaspároknál viszont csak a gyermektelenek hányadának a csökkenése, illetve az egygyermekesek arányának csekély mértékű növekedése említésre méltó, a többi kategóriában sem az élettársaknál, sem a házaspároknál nem történt érdemi változás. Jelenleg az élettársi kapcsolatok 49, a házaspárok 62 százalékában él gyermek. Az élettársaknak 25, a házaspároknak 28 százaléka él egy gyermekkel. Két gyermekkel az élettársaknak ezzel szemben csupán nem egészen 15 százaléka élt együtt, míg a házaspároknál arányuk csaknem megegyezett az egygyermekesekével (27 százalék). A háromgyermekesek hányada mindkét családtípusban megközelítette a 6 százalékot, az ennél nagyobb létszámúakon belül az élettársi kapcsolaton alapuló családok a gyakoribbak (3, illetve másfél százalék). 1996-ban Budapesten az élettársi kapcsolatok 42, a vidéki városokban 47 és fél, a községeknek pedig 55 százalékában élt gyermek. A fövárosban ez 17, a vidéki városokban 15, a községekben pedig 6 százalékponttal marad el a házaspárok megfelelő arányszámától. Az egygyermekeseknél az eltérés lényegesen kisebb, a fövárosban az ilyen házaspárok aránya csak nem egészen 5 százalékponttal magasabb, mint az ugyanott élő élettársaké. A kétgyermekes családoknál a két családtípus közötti különbség ismét számottevő: Budapesten és a vidéki városokban közel 13, a községekben nem egészen 10 százalékpont. A három vagy több gyermeket nevelő párok közül mindhárom településtípusban az élettársak arányszámai a magasabbak. A száz élettársi kapcsolatra jutó gyermekek száma 1990 és 1996 között 4 fővel, 85-re csökkent, miközben az ugyanennyi házaspárra jutó gyermekeké 101-ről 105-re nőtt. A két családtípus között csaknem eltűnik a különbség akkor, ha a száz családra jutó 15 évesnél fiatalabb gyermekek számát vizsgáljuk. 1996-ban száz élettársi kapcsolatra 60, ugyanennyi házaspárra pedig 63 iskolás korú gyermek jutott, ami mindkét családtípusnál visszaesést jelent a hat évvel korábbihoz képest. Azokban az élettársi kapcsolatokban, ahol van gyermek, az átlagos gyermekszám - mivel az élettársi kapcsolat az alacsonyabb iskolázottságú, magasabb termékenységű 14