1996. ÉVI MIKROCENZUS Az egyszemélyes háztartások fő jellemzői (1998)

FŐBB EREDMÉNYEK

Az egyedülállóknak mindössze 3-4 százaléka eltartott, amely arány a népesség egészén belül meghaladja a 28 százalékot. Az egyedül élők foglalkoztatási szintje általában elmarad a népesség egészétől, kivéve a 25-29 évesek korcsoportját, ahol némileg meghaladja azt. Az aktív kereső egyedülállók csaknem fele (49 százalék) fizikai dolgozó, túlnyomó többségük nem mezőgazdasági jellegű munkát végez (45 százalék). A szellemi munkát végzőknek több mint fele felsőfokú iskolai végzettségű. A fővárosban élő aktív kereső egyedülállók 68 százaléka szellemi tevékenységet folytat, s itt a legmagasabb a vezetőként dolgozó (8 százalék) és a felsőfokú iskolai végzettséget igénylő foglalkozást űzők (22 százalék), valamint a vállalkozók és szellemi szabadfoglalkozásúak hányada is (18 százalék). A szellemi foglalkozásúak hányada a kisebb városokban meghaladja a 40 százalékot, akiknek mintegy fele diplomás, a községekben élőknek viszont csak egynegyede végez szellemi tevékenységet. A községekben élő egyedülállók egytizede folytat alkalmazottként vagy szövetkezeti tagként mezőgazdasági fizikai tevékenységet, amely arány háromszorosa a kisebb városok, és hétszerese a megyei jogú városok megfelelő arányszámának. A lakásban lakó egyedülállók

1 túlnyomó többsége - hasonlóan a népesség, illetve a háztartások egészéhez - tulajdonosként vagy annak rokonaként

2 lakik a lakásban. A nyolcvanas években bekövetkezett alig 8 százalékpontos emelkedés után - a lakásprivatizáció hatásaként - az elmúlt hat évben arányuk 23 százalékponttal 86 százalékra nőtt. Ezen belül a lakást tulajdonosként használók hányada valamelyest nagyobb mértékben, 25 százalékponttal emelkedett; részesedésük 1996 tavaszán 80 százalék volt. Az idősebb korosztály körében különösen magas a tulajdonosok aránya: a 60 évesek vagy idősebbek kilenctizede saját tulajdonú lakásában él. A tulajdonosi arány növekedésével egyidejűleg csökkent a bérlakásban élők részesedése. Száz egyedülállóból jelenleg mindössze 12 tartozik ide, miközben az összes háztartás kevesebb mint 10 százaléka bérli a lakását. Az egyedülállók közel háromtizede egyszobás és további csaknem fele kétszobás lakásban lakik, 18-19 százalék a háromszobás és alig 5 százalék az ennél nagyobb lakásban élők hányada. Ezek az arányok a hat évvel korábbi állapothoz képest a két- és a háromszobás lakásban élők esetében némi növekedést, a többi kategóriákban csökkenést jelentenek. A legkisebb lakásokban a budapesti egyedülállók laknak, egyaránt közel kétötödük lakik egy-, illetve kétszobás lakásban. A települések rangjának csökkenésével nő a nagy lakásban élő egyedülállók aránya. A fővárosi egyedülállók 21, a megyei jogú városokban élők 23 százaléka, a kisebb városokban és a községek élőknek pedig közel negyede lakik három- vagy többszobás lakásban. 1980-ban az egyedülállók 57, 1996-ban 80 százaléka lakott hálózati vízvezetékkel ellátott lakásban. Az összes háztartás esetében ez az arány 87 százalék. A kilencvenes években a szennyvízelvezetéssel ellátott lakásban lakó háztartások aránya hasonló ütemben nőtt, mint a hálózati vízvezetékkel ellátott lakásban lakóké. Részesedésük az évtized eleji 76 százalékról 1996 tavaszára 83 százalékra emelkedett. Vízöblítéses WC-vel felszerelt lakásban él az egyedülállók 72, fürdőszobásban 76 és fél százaléka. Az összes háztartáson belül ezek az arányok 82, illetve 86 százalék. 1980-ban az egyedülállók 65 százaléka használt gázt a lakásában, tíz évvel később ez az arány már 80, 1996 tavaszán pedig 86 százalék volt. Ekkor az összes háztartás lakásainak 90 százaléka volt gázzal ellátott. 1 Az egyedülállók csekély hányada ím. lakott egyéb lakógységben él. A lakáskörülmények vizsgálata erre a mintegy 2200 háztartásra nem terjed ki. 2 A továbbiakban, ha külön utalást nem teszünk, a tulajdonosként vagy annak rokonaként lakó családokat egységesen tulajdonosi, a fbbérlőként vagy annak rokonaként lakókat pedig bérleti jogcímen lakónak, röviden bérlőnek nevezzük. 12