Budapest városrészei (1996)

IV. A FOGALMAK MAGYARÁZATA

A LAKÓHÁZAK ÉS A LAKÁSOK ISMÉRVEI LAKÓHÁZ Lakóház az olyan épület, amelyben kizárólag vagy túlnyomó részben lakások vannak. Ide tartoznak a személyi tulajdonban lévő lakott üdülőházak, a magánháztartások által lakott otthonházak, valamint az állandó lakásként nem használt, csak munkavégzés idején szállásul szolgáló lakóépületek is (pl. üres tanyai lakóházak). LAKÁS Lakás az eredetileg állandó emberi szállás, tartózkodás (otthon) céljára épített vagy lakássá átalakított és jelenleg is lakás céljára alkalmas, meghatározott rendeltetésű (lakó-, főző-, egészségügyi stb.) helyiségek egymással általában műszakilag (építészetileg) is összefüggő egysége, amely a közterületről, udvarról, vagy az épületen belüli közös térből (lépcsőház, folyosó stb.) önálló bejárattal rendelkezik. A szűkebben értelmezett lakásfogalom előíija azt is, hogy a lakás komfortfokozatba sorolható legyen. A kötetben közölt adatok azonban a komfortfokozatba nem sorolható ún. szükséglakásokat és egyéb lakásokat is tartalmazzák. Ez utóbbiak adatainak külön ismertetése csak a részletes komfortosság szerinti bontást tartalmazó táblákban található. Az otthonházak (nyugdíjasok, szobabérlők, fiatal házasok háza) lakásegységei, ha a bennük lakók önálló magánháztartást vezetnek, lakásoknak számítanak. A lakás céljára épített, de az összeírás eszmei időpontjában csak irodának, üzletnek stb. vagy kizárólagosan üdülésre (hétvégi pihenésre) használt lakások nem tartoztak az összeírás körébe. Egy lakásnak minősült az összeírás során a műszakilag (építészetileg) összefüggő, belső átjárókkal összekötött helyiségek csoportja akkor is, ha egy vagy több helyiség átjáróját ideiglenes jelleggel (nem fallal) lezárták (pl. társbérlet esetén). Az olyan, többnyire különálló helyiséget, építményt - mint pl. a családi házak nyári konyháját -, amelyet azzal a céllal építettek, hogy a lakás részét képezze, a lakáshoz tartozónak tekintettük, ha a főépületben lakó háztartás használta. Az albérletbe kiadott, vagyis idegen háztartás által használt nyári konyha azonban külön lakóegységet képez. Ezek adatai a szükséglakások vagy az egyéb lakások között szerepelnek. Ha az eredetileg összefüggő helyiségeket önálló lakás kialakítása céljából műszakilag megosztották (leválasztották), akkor a hajdani egy lakást a leválasztás utáni állapotnak megfelelő számú lakásként kellett összeírni. Két vagy több, korábban különálló lakás műszakilag (pl. belső ajtókkal) összekötve már csak egy lakást képez. Egyes városrészekben a népszámlálás alkalmával lakóházat, sőt, esetleg lakást sem írtak össze. Ezekben az esetekben a személyek összeírására intézeti épületben (diákotthon, munkásszállás, szociális otthon stb.), középületben (irodaház, gyárépület stb.) vagy lakott egyéb lakóegységben (raktár, présház, műhely, mosókonyha, üzlethelyiség, mozgó létesítmény, vasúti vagon stb.) került sor. LAKÁSNAGYSÁG (SZOBASZÁM) A szobák száma szerinti csoportosítás a lakószobák, a félszobák és a kisszobák együttes száma alapján történt, függetlenül azok alapterületétől. Ennélfogva pl. az egy szobából és két félszobából (vagy kisszobából) álló lakás háromszobásnak minősül. TULAJDONI JELLEG A tulajdoni jelleg a lakás teljes egészére vonatkozik, függetlenül attól, hogy a lakók milyen jogcímen laknak a lakásban. - Személyi (magán) tulajdonú lakások: ide tartoznak az 1 -3 lakásos (családi ház jellegű) épületben lévő lakások, a társasházi és öröklakások, valamint a lakásszövetkezeti házban lévő lakások. Közös jellemzőjük, hogy a lakás minden esetben természetes személy

/ек/ tulajdonában van. - Tanácsi (önkormányzati) tulajdonú lakások: a települési önkormányzatok (korábban a tanácsok) tulajdonában lévő, bérbeadás céljára szolgáló lakások. - Egyéb tulajdonú lakások: a vállalatok, intézmények, gazdálkodó szervezetek, szövetkezetek, különféle társulások, külföldi jogi személyek, valamint az egyházak tulajdonában álló lakások, amelyek általában a munka-, illetve szolgálati viszonyban álló személyek elhelyezésére szolgálnak. 164