A nemzetiségek életkörülményei (1995)

Német anyanyelvűek, illetve nemzetiségűek

Német anyanyelvűek, illetve nemzetiségűek A II. világháborút megelőző időszakban a németség volt a legnagyobb lélekszámú nemzetiség és a német nyelv volt a magyar után a legtöbbek anyanyelve Magyarországon. A századfordulón végrehajtott népszámlálás szerint több, mint hatszázezer német anyanyelvű személy élt az országban. Ez a lélekszám már a háború előtt is lassan ugyan, de folyamatosan csökkent (az 1941. évi népszámláláskor már csak 475 ezer volt a számuk). A második világháborút követő évek ismert intézkedései miatt az 1949. évi népszámlálás alkalmával már csupán 22000 fő vallotta magát német anyanyelvűnek. 1941-ben 302 ezer német nemzetiségű személyt mutattak ki, de 1949-re számuk két és félezerre zuhant. Ettől kezdve a nemzetiség szerinti létszámadatok egyenletesen emelkedtek: 1990-ben 31 ezer személy vallotta magát német nemzetiségűnek, és valamivel több mondta magáról, hogy anyanyelve német (közel 38 ezer). A kétfajta regisztrálási mód alapján kimutatható német etnikumra is az jellemző, mint a legtöbb nem magyar etnikumra, hogy a nemzetiségi és az anyanyelvi bevallások létszámadatai közelednek egymáshoz. 7.1 A népesség számának alakulása, 1900-1990 Év Anyanyelv Nemzetiség Anyanyelv Nemzetiség Év Anyanyelv Nemzetiség az előző népszámlálás százalékában 1900 604751 1910 553179 91,5 1920 550062 99,4 1930 477153 86,7 1941 475491 302198 99,7 1949 22455 2617 4,7 0,9 1960 50765 8640 226,1 330,1 1970 35594 70,1 1980 31231 11310 87,7 130,9 1990 37511 30824 120,1 272,5 A német kultúrkörhöz tartozás viszonylag széles réteget ölel fel, hiszen ez a nyelv Közép-Európában igen széles körben volt használatos és elteijedt. 7.2 A kultúrkörhöz kapcsolódók lélekszáma Megnevezés Szám Német nemzetiségű Nem német nemzetiségű, aki - német anyanyelvű - nem német anyanyelvű, de beszél németül 30824 16638 409434 56