1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az aktív keresők, a háztartások és családok társadalmi-foglalkozási összetétele (1992)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE

8. A nem mezőgazdasági Fizikai foglalkozású aktív keresők társadalmi-foglalkozási összetétele Tárudalmi-foglalkozási csoport Szám (1000 fő) Index: 1990 1980 = 100,0 Százalék Tárudalmi-foglalkozási csoport 1980 1990 Index: 1990 1980 = 100,0 1980 1990 Alkalmazásban álló és szövetkezeti tag Szakmunkás Ipari foglalkozású 668 610 91,4 21,9 22,8 Építőipari foglalkozású 257 229 89,0 8,4 8,6 Közlekedési, postai és távközlési foglalkozású 224 183 81,6 7,3 6,8 Kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozású 125 141 112,2 4,1 5,3 Egészségügyi foglalkozású 45 46 103,6 1,5 1,7 Szolgáltatási és vízgazdálkodási foglalkozású 28 30 108,1 0,9 1,1 Egyéb fizikai foglalkozású 23 56 245,0 0,7 2,1 Együtt 1370 1295 94,5 44,8 48,4 Betanított munkás Ipari foglalkozású 573 426 74,3 18,8 15,9 Építőipari foglalkozású 127 74 58,3 4,2 2,8 Közlekedési, postai és távközlési foglalkozású 57 41 71,5 1,9 1,5 Kereskedelmi és vendéglátóipari foglalkozású 100 83 83,6 3,3 3,1 Egészségügyi foglalkozású 4 19 458,9 0,1 0,7 Szolgáltatási és vízgazdálkodási foglalkozású 38 33 86,1 1,2 1,2 Egyéb fizikai foglalkozású 258 240 93,2 8,4 9,0 Együtt 1157 916 79,2 37,9 34,2 Segédmunkás 450 302 67,0 14,7 11,3 Összesen 2977 2513 84,4 97,4 93,9 Önálló és segítő családtag 78 164 209,7 2,6 6,1 Mindösszesen 3055 2677 87,6 100,0 100,0 A mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresők között az 1980-as évtizedben az alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok száma mérsékeltebben (42,5 %-kal) csökkent, mint az önállók és segítő családtagok állománya (55,5 %). Figyelmet érdemel azonban, hogy az önállók, illetve a segítő családtagok tekintetében ellentétes irányú változás jelentkezett, ugyanis a mezőgazdasági foglalkozású önállók száma tíz év alatt jelentősen (83,8 %-kal) növekedett, ugyanezen idő alatt viszont a mezőgazdasági foglalkozású segítő családtagok száma az 1980. évinek töredékére (alig több mint 7 %-ára) esett vissza, ami nagyrészt az előzőekben már jelzett adatbevallási problémára vezethető vissza. A mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresők rétegén belül az önállók növekvő tendenciája bizonyos belső átrétegződési folyamat kezdetét jelzi. Az 1980-as évtizedben a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak rétegéhez tartozó aktív keresők körében - hasonlóan a nem mezőgazdasági fizikai foglalkozásúak csoportjánál tapasztaltakhoz - emelkedett a szakmunkás munkakörökben dolgozók aránya (16,2 %-ról 21,6 %-ra), és valamelyest csökkent a betanított munkások, valamint a segédmunkások hányada. 1980 óta a mezőgazdasági fizikai foglalkozású aktív keresők állománya a szövetkezeti mezőgazdaságban foglalkoztatottak (szövetkezeti tagok és alkalmazásban állók) körében jelentősebben (47,1 %-kal) csökkent, mint az állami mezőgazdaságban dolgozók között (38,7 %), míg a viszonylag kis létszámú mezőgazdaságon kívüli ágazatokban tevékenykedőké kissé (3 %-kal) emelkedett. A különböző irányú és mértékű létszámváltozások folytán a mezőgazdasági foglalkozású alkalmazásban állók és szövetkezeti tagok között a szövetkezeti mezőgazdaságban dolgozók aránya jelentősebben, tíz év alatt 74 %-ról 68 %-ra csökkent, ugyanakkor az állami mezőgazdaságban foglalkoztatottak részaránya kissé, egyötödről 21,4 %-ra, az egyéb ágazatokban dolgozóké pedig erőteljesebben, 5,9 %-ról 10,6 %-ra emelkedett. 15