1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS Az intézeti háztartások főbb adatai (1993)
II. Az 1990. évi intézeti háztartási adatok összefoglaló értékelése
Az 1990-ben összeírt 1-5. típusú 1 7 intézeti háztartások száma 2338 volt. Területi, illetőleg településtípus, valamint intézménytípus szerinti megoszlásuk igen eltérő, annak ellenére, hogy valamennyi intézménytípusnak legnagyobb része (1828) - érhető módon - a városokban található. Azonban amíg 1990-ben az ország 1-5. típusú intézeti háztartásainak (a továbbiakban: intézetek), összes intézeteinek (2338) 78 %-a és az összes férőhelyeknek (308 ezer) közel 84 %-a volt a városokban, addig a diákotthonoknál ezek az arányok 86, illetve 90 százalékot, a szociális otthonoknál pedig 53, illetve csak 52 százalékot tesznek ki. Továbbá a városokban levő intézetek közül mind a diákotthonok, mindpedig a munkásszállók számának megoszlási aránya - az országos hányadhoz (38, illetve 40 %) közel állóan - egyformán 42 százalék, férőhelyeik aránya viszont jelentősen eltér egymástól, mert az 54, illetőleg csak 34 %, és országosan is 51, illetve 32 %. A 101 csecsemőotthonnak egyharmada, és a 10,6 ezer férőhelynek közel kétötöde (4 ezer) községekben van, bennük az átlagos ágyszám 105. A városok közül Budapesten található az ország csecsemőotthonainak egyötöde, de a férőhelyeiknek mindössze csak egyhatoda, a nem megyei városokban viszont ezen intézeteknek egyharmadában, a férőhelyeknek is nem egészen egyharmadát (29 %) írták össze. A megyék közül 10 csecsemőotthonnal, országosan 10 %-os hányadával, Borsod-AbaújZemplén megyét kell kiemelnünk, ahol az otthonok átlagos férőhelyszáma is magas (129), tehát az országos átlagnál magasabb férőhelyű otthonokkal rendelkezik. A megye 10 csecsemő- és gyermekotthonából 7 a megye községeiben működik. Az országban az 1990. évi felvételkor összeírt 893 diákotthon 61 százaléka középfokú iskolai (szakmunkásképző-) tanulóknak nyújtott szállást, közel egynegyede (23 %) az általános iskolásoké és 16 százalék a felsőfokú tanintézetek hallgatóinak biztosított kollégiumi elhelyezést, tanulást. Természetesen ezen országos arányok az egyes településtípusoknál, településeknél igen eltérőek voltak, az ott működő oktatási intézményeknek és vonzáskörzetüknek - korábbi diákotthon-létesítményeiknek - megfelelően. Ennek alapján az ország községeiben összeírt diákotthonok 54 százaléka az általános iskolai tanulóké, míg a városokban ezek részesedése csak 18 százalék volt. Azonban amíg a felsőfokú diákkollégiumok aránya az ország összes városaiban 18 százalék körüli volt, és ez az arány a megyei városokban megközelítette a 25 százalékot is, Budapesten meghaladta az ott összeírt diákotthonok 37 százalékát. A diákotthonok közel 900-as számából, amelyekben 156 ezer férőhely van, átlagosan 174 fő befogadóképességgel, mintegy fele (458, 51 % és 73 ezer férőhellyel, 47 %) a nem megyei városokban található, feltehetően a vonzáskörzetükből bejárni nehezen tudó, általában alsó- és középfokú iskolák tanulóinak elhelyezését biztosítva. E városok összes intézetének is közel a felét (48 %), illetve e városi intézetek férőhelyeinek 62 %-át a diákotthonok teszik ki. A ország diákelhelyezési lehetőségeiből a megyei városokban is jelentős - az oktatási intézményeik súlyának megfelelően - a diákotthonok egyötödnyi, és a diákotthoni férőhelyek több " Az 1-5. típusba sorolt intézetek: 1. csecsemó-és iskoláskor alatti gyermekotthonok; 2. diákotthonok, kollégiumok, 3. munkásszállók és alkalmazotti szálláshelyek, 4. szociális otthonok és szeretetházak, 5. otthonházak. 15
