Az időskorúak egészségi állapota (1994)

III. AZ IDŐSKORÚ NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTÁNAK FŐBB JELLEMZŐI

A mozgásképesség, a fizikai aktivitás és a látóképesség az egészségi állapot rosszabbodásával jelentősen romlik. A sokféle és gazdag információtömegből csak példaszerű felsorolásra van mód. A fogyatékosságban és tartós betegségben nem szenvedők 27,3 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nem képes 2 kilométernyit sétálva egy huzamban megtenni, a fogyatékos, több tartós betegségben szenvedők között ez a mutató 77,7 százalék volt. (Azok körében, akik nem tudnak két óra hosszat talpon lenni, a fenti arányok a következőképpen alakultak: 22,9 százalék, illetve 74,5 százalék.) A látóképesség a fogyatékosoknál jóval rosszabb, mint a nem fogyatékosok körében. Ennek egyik oka, hogy a fogyatékosok között találhatók a gyengénlátók és a vakok. A látóképességet a tartós betegségek ténye is befolyásolja, például a nem fogyatékosok között a tartós betegségben nem szenvedők 11,6 százaléka, a tartós betegek 17,6 százaléka jelezte, hogy nem tud újságot olvasni. A fizikai aktivitás szempontjából az egészségi állapot rosszabbodásával különösen azok aránya emelkedett, akik egyszerűen nem tudták elvégezni az adott tevékenységet. Például a vásárolni nem tudók aránya a fogyatékosságban és tartós betegségben nem szenvedők között 7,1 százalék, a több tartós betegségben szenvedő fogyatékosok között 47,1 százalék volt. (A nehéz házimunkát elvégezni nem tudók aránya az időskorúaknak ebben a körében 8,5 százalék, illetve 57,5 százalék volt.) A fizikai aktivitással kapcsolatos adatok arra utalnak, hogy a súlyosabb egészségi állapotban több tartós betegségben, fogyatékosságban szenvedő időskorúak a mindennapi élet legalapvetőbb feladatait is csak nagy nehézség árán, vagy egyáltalán nem tudják elvégezni, és ez mindenképpen jelzi az időskorúak ellátása szempontjából a család és a társadalom felelősségét. Az időskorúak adatfelvétele során információkat gyűjtöttünk arról, hogy a megkérdezett személynek van-e valamilyen egészségügyi panasza. A kérdőíven felsoroltuk a legjellemzőbb egészségügyi panaszfajtákat (pl.: fejfájás, ízületi fájdalom, szédülés), illetve lehetőséget biztosítottunk további panaszok bejegyzésére is. Az időskorú személy nyilatkozott arról is, hogy egészségügyi panasza rendszeresen vagy csak ritkán fordul-e elő. Az egészségügyi panasz jelentkezhet oly módon, hogy az egészségügyi panasz nincs közvetlen összefüggésben heveny, illetve tartós betegséggel, fogyatékossággal, hanem a rossz közérzet, a feszített idegállapot egyik következménye. Ugyanakkor - különösen a rendszeresen előforduló panasz - lehet egy tartós betegség tünete vagy előjele, hiszen nem mindenkinél ismerik fel rögtön a betegséget. Végül a már felismert tartós betegség, fogyatékosság esetében a jelentkező egészségügyi panasz e tartós betegség, fogyatékosság kísérő tünete (vagy további tartós betegség kialakulásának a jele). Már a korábbi egészségi állapottal kapcsolatos felvételek (pl.: Egészségi állapot, 1986.) kimutatták, hogy az életkorral együtt növekszik az olyan panaszok aránya, amelyek objektív állapothoz (tartós betegséghez, fogyatékossághoz) kapcsolódnak. Miután a jelen adatfelvétel a 70 éves és idősebb személyek egészségi állapotát értékeli, ezért az e körben jelentkező panaszok többsége összefüggésbe hozható a tartós betegséggel, fogyatékossággal. Mint már jeleztük az időskorú személyeknek mindössze 3,3 százaléka tekinthető teljesen panaszmentesnek, míg 31,5 százalékuknak csak egészségügyi panasza volt. Az időskorúak többsége tehát valamilyen tartós betegségben, fogyatékosságban szenvedett, és - időskorúakról lévén szó - a csak egészségügyi panaszt említők egy részénél is ezek a panaszok már valamilyen tartós betegség, fogyatékosság előjelének tekinthetők. 18