Az időskorúak egészségi állapota (1994)

II. AZ IDŐSKORÚAK LEGFONTOSABB DEMOGRÁFIAI ADATAI AZ 1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS ALAPJÁN

A 60 évesek és idősebbek családi helyzetében jelentős változások következtek be az elmúlt évtizedekben. Az időskorúak - és különösen a nők - számának a növekedésével jelentősen megnőtt az egyedülálló, a szoros családi köteléken kívül élő időskorú személyek aránya. (Összehasonlítható adatok csak 1960-tól, illetve 1970-től állnak rendelkezésre.) 1960-ban a 60 éves és idősebb között az egyedülállók aránya 14,8 százalék volt és ez a mutató 1990-re 24,6 százalékra változott. A férfiaknál ezek az arányok 6,9 százalékról 13,2 százalékra, a nőknél 20,7 százalékról 32,2 százalékra emelkedtek. Ha a 60 éveseket és idősebbeket korcsoportonként vizsgáljuk, akkor azt találjuk, hogy méginkább emelkedik az egyedülállók aránya. (Ebben a vonatkozásban csak 1970-től tudjuk vizsgálni az adatokat.) 1. táblázat Az egyedülállók aránya az adott korcsoport népességének százalékában Korcsoport Összesen Férfi Nő Korcsoport 1970 1980 1990 1970 1980 1990 1970 1980 1990 60-69 13,5 16,7 20,2 6,7 8,3 10,8 19,2 23,3 27,2 70-79 19,0 23,4 29,7 9,4 12,2 15,2 25,4 31,1 38,8 80-X 18,1 23,7 31,9 10,7 15,7 21,7 22,2 27,7 36,7 A 80 évesek és idősebbek körére jellemző volt, hogy - összefüggésben az ellátási igények növekedésével - jelentősen emelkedett az intézetben lakók száma. 1990-ben például a 80 évesek és idősebbek 3,8 százaléka (10 ezer fő) volt intézeti lakó. Az időskorú férfiak és nők eltérő továbbélési esélyével magyarázható, hogy a nők körében jóval magasabb az egyedülállók aránya. Más oldalról ez azt jelenti, hogy míg 1990-ben a 80 éves és idősebb férfiak között a házasok aránya 51,8 százalék volt, addig a hasonló korú nők körében ez a mutató 8,5 százalék volt. Az utóbbi két évtizedben (1970-től visgálva az adatokat) a népesség gazdasági aktivitásában jelentős változások történtek, amelyek hatással voltak a 60 évesekre és idősebbekre is. Ez különösen abban mutatkozott meg, hogy növekedett körükben az inaktív keresők (nyugdíjjal és egyéb jövedelemmel rendelkezők) aránya, ugyanakkor csökkent az eltartottak hányada. Ezen kívül megállapítható, hogy - figyelemmelatársadalmi-gazdaságiátalakulásra - tovább csökkent a 60 éven felüli aktív keresők aránya, összefüggésben azzal, hogy a munkahelyek megszűnésekor a vállalatok, intézmények főleg a nyudíj korú dolgozóikat bocsátották el. A gazdasági aktivitással kapcsolatos múltbeli és jelenlegi adatok is jól mutatják, hogy 70 éven felül már elenyésző azoknak a száma és aránya, akik - egészségi állapotuknál vagy egyéb körülményeknél fogva - rendszeres, aktív kereső tevékenységet tudnak végezni. A népesség öregedésében településtípusonként és megyénként jelentős különbségek vannak. 1990-ben a Budapesten lakók közül, a 60 évesek és idősebbek aránya 23,1 százalék volt, Magyarország többi városában és a községek népességében pedig 17,7 százalék, illetve 22,5 százalék volt ez a mutató. Különösen a községekre jellemző, hogy minél kisebb lélekszámú településről van szó, annál nagyobb a 60 évesek és idősebbek aránya. (A 10 ezernél nagyobb népességű községekben 19,1 százalék, az 1000 fő alatti lakosság szám úakban 26,4 százalék volt 9