1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS A fővárosi lakáshelyzet főbb jellemzői (1992)

ÖSSZEFOGLALÁS - 1. A lakásállomány alakulása

több mint háromötödét a 30 évnél nem régebben létesített lakások teszik ki. Legöregebb lakásállománnyal - az állami tulajdonú lakások magas arányából következően - a városmagot alkotó kerületek rendelkeznek, ahol a lakások közel fele 90 évnél idősebb. A lakásállomány százalékos megoszlása kor (építési év) szerint, kerületcsoportonként 1990. január 1. Megnevezés Az Összesen Megnevezés 1899-ben és korábban 19901944. 19451959. 19601979. 19801989. Összesen Megnevezés 1899-ben és korábban években Összesen Megnevezés épült lakások Összesen Városmagot alkotó 48,6 36,0 2,5 10,6 2,3 100,0 Városmagot kerükörülvevő letek 5,4 32,9 10,0 38,6 13,2 100,0 Külső 3,3 25,5 7,4 38,2 25,6 100,0 Budai hegyvidéki 6,5 41,3 5,1 35,2 11,8 100,0 ÖSSZESEN 13,9 31,3 6,9 32,1 15,9 100,0 Ezen belül: személyi tulaj2,3 24,2 6,7 43,4 23,5 100,0 állami és donú egyéb lakások 24,1 37,5 7,1 22,2 9,2 100,0 Az 1990. év elején összeírt 794 ezer lakás közül 776 ezerben (97,7 %) laktak, 18 ezer pedig nem lakott, üresen álló lakás volt. A lakott lakások száma 9,3 %-kal, a nem lakottaké 5,7 %-kal volt több a 10 évvel korábbinál. A magánerős építkezések térhódításával, az állami szerepvállalás viszszaszorulásával összefüggésben a lakásállomány tulajdonjelleg szerinti összetétele is jelentősen módosult. A személyi tulajdonú lakások száma 10 év alatt 20 %-kal nőtt, miközben az állami tulajdonban levőké mindössze 1 %-kal gyarapodott. A lakott lakások nagyobb része (53,5 %-a) azonban 1990 elején is állami tulajdonban volt. Ez az arány többszöröse a vidékre jellemző 14-15 %nak. A személyi tulajdonú lakások arányának növekedésében az is szerepet játszott, hogy az utóbbi években az állami bérlakások közül egyre nagyobb - 9 -