A cigányság helyzete, életkörülményei 1993 (1994)
Összefoglaló
A fontosabb megállapítások a következőkben összegezhetők: A cigány életvitelű népesség területi megoszlása nem egyenletes. E népességcsoport több mint egyharmada az ország északkeleti megyéiben helyezkedik el. A cigány etnikum mind nemenkénti, mind korösszetételét tekintve erősen elüt a lakosság más csoportjaitól. A cigányság körében az 1000 férfirajutó nők aránya viszonylag alacsony: a cigányság körében 1000 férfira 1002, a lakosság más csoportjaiban 1101 nő jut. A termékenység és a halandóság hosszú időn át fennálló sajátosságai folytán a korösszetételt a fiatalabb korcsoportok dominanciája jellemzi, míg az időskorúak aránya az átlagosnál jóval alacsonyabb: a cigány etnikumhoz tartozóknak közel háromnegyed részét (74,1 %-át), a nem cigány populációnak csak valamivel több mint felét (54,1 %-át) a 40 éven aluliak alkotják. Az iskolázottság tekintetében a cigány életvitelű népesség helyzete kedvezőtlen: a nem cigány népességhez képest általában néhány évtizedes elmaradást mutat. (Jellemző például, hogy a megfelelő korú cigány lakosságnak 12,6%-a érettségizett vagy diplomás, míg a nem cigány lakosság körében ez az arány 44,6%.) A magas iskolai lemorzsolódási arányok miatt számolni kell azzal, hogy a kevéssé iskolázott, szakképzettséggel nem rendelkező réteg nagyrészt újratermelődik. A cigány életvitel a munkanélküliségi ráta több mint háromszoros értékében jut kifejezésre a nem cigány életvitelű népességhez képest (35,8%, a 11,2%-kai szemben). Az alacsony gazdasági aktivitási arány ugyanakkor arra utal, hogy a munkaképes korú cigányság jelentős hányada meg sem jelenik a munkaerőpiacon. A foglalkozási struktúrát a szellemi tevékenységet folytatók és a szakképzett munkavállalók alacsony aránya jellemzi, ami nagyrészt összefügg az iskolázottsági mutatók kedvezőtlen alakulásával. A cigány életvitelű aktív keresőknek például kereken egyhatoda (17,6%-a), a nem cigány életvitelűeknek pedig több mint egyharmada (37,2%-a) dolgozik szellemi munkakörben. A cigány életformával és a jelzett demográfiai sajátosságokkal magyarázható, hogy a "cigány életvitelűnek" jelzett háztartások és családok viszonylag népesek (a száz háztartásra, illetve családra jutó háztartástagok, családtagok száma magas). Külön figyelmet érdemel, hogy a cigány etnikum körében az élettársi kapcsolat a népesség egyéb csoportjaiban szokásosnál jóval elterjedtebb. A cigány életvitelű pároknak 12,6%-a, a nem cigány életvitelűeknek csak 4,3%-a él élettársi közösségben. 8
