A cigányság helyzete, életkörülményei 1993 (1994)

Bevezető

Bevezető A Központi Statisztikai Hivatal az Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer (ELAR) munkaerőfelvételéhez kapcsolódva 1993-ban közel 27 ezer háztartásra kiteijedő reprezentatív felmérést hajtott végre, amelynek egyik fő célja a cigány etnikumhoz tartozó népesség helyzetével, életviszonyaival kapcsolatos tájékozódás volt. E felmérés - az 1893. évi cigányösszeírás óta ismételten alkalmazott módszerhez hasonlóan - az életközösségek vizsgálatából indult ki. A helyi viszonyokat jól ismerő számlálóbiztosok a háztartásokat életvitel szerint sorolták be, megkülönböztetve egyértelműen "cigány életvitelű", "átmeneti (bizonytalan)" és "nem cigány életvitelű" háztartásokat. Az első csoportba sorolt háztartások népessége összességében jó közelítéssel a cigány etnikumhoz tartozónak tekinthető, bár nem zárható ki teljesen a tényleges szándéktól független, szubjektív jellegű egyedi tévedések lehetősége. A számszerű adatok értékelésénél figyelembe kell venni továbbá, hogy azok a mintavételből származó adatok teljeskörűsítése, felszorzása útján kerültek előállításra. Végeredményben megállapítható, hogy Magyarországon a cigány etnikum lélekszáma 1993-ban elérte, esetleg valamivel meghaladta a 400 ezres nagyságrendet, ami az ország lakosságának közel 4%-át jelentette. Ez a szám csaknem háromszorosa az 1990. évi népszámlálás bevalláson alapuló adatai szerint kimutatott "cigány nemzetiség" állományának, de jóval alacsonyabb az egyes közleményekben megjelenő 7-800 ezres, sőt egymilliós létszámnál. A felvétel egyúttal aktuális, valósághű képet ad a cigány etnikum területi elhelyezkedéséről, demográfiai sajátosságairól, háztartási és családi struktúrájáról, az iskolázottság, a gazdasági aktivitás, a foglalkozási összetétel tekintetében érzékelhető hátrányos helyzetéről, továbbá az e népességcsoportot különösen veszélyeztető munkanélküliségről. Budapest, 1994. június 5