1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 28. Az adatfelvétel és -feldolgozás összefoglaló ismertetése (1995)

AZ ADATFELVÉTEL ÉS -FELDOLGOZÁS ISMERTETÉSE - Területi előkészítés

maradása. Mindezeken túl az előkészítési munkafolyamattal együtt járó hibák is előfordultak, mint pl. a számlálókörzetek közötti átfedések, illetve körzetesítetlen címek. A leírt hiányosságok a próbaszámlálások alkalmával ugyanilyen módon jelentkeztek, a tapasztalatok alapján azonban korrigáihatónak tűntek. A teljes körű népszámlálás előkészítési feladatainak határidői és volumene, valamint a vártnál jóval nagyobb mennyiségben előfordult hibák következtében azonban ez csak részlegesen valósulhatott meg. A számlálókörzeti címés névjegyzékek hiányosságain a tanácsok sok helyen az összeírás megkezdése előtti utolsó napokban készített kiegészítő számlálókörzeti leírásokkal és térképvázlatokkal segítettek. Számlálókörzetek kialakítása Az aktuális utca-, házszám- és lakásjegyzékek alapján kellett kialakítani a népszámlálás területi alapegységeit, a számlálókörzeteket. A városokban és — igény szerint — egyes községekben ezt megelőzően városrendezési körzetek és népszámlálási alkerületek kialakítására is sor került. A városrendezési körzeteket az 1970. évi népszámlálás vezette be, s 1980 után immár harmadízben dolgoztuk fel adatainkat ilyen területi egységekre is. A városrendezési körzetek a települések olyan kisebb szerkezeti egységei, amelyek többnyire homogén területfelhasználásúak, általában főforgalmi, forgalmi vagy gyűjtőúttal lehatároltak, elhelyezkedésüknél fogva önálló kiszolgálási és ellátási rendszert képeznek, funkcionális szervezésük és fejlesztésük egységes rendszer szerint történik. A városrendezési körzeteket a helyi tanács népszámlálási felelőse, építési szakembere és a KSH megyei népszámlálási felelőse közösen — szükség esetén várostervező szakértővel konzultálva — határozta meg, többnyire az 1980. évi körzetbeosztással azonosan. (Általában csak lényeges városszerkezeti változások esetén került sor módosításra.) Az alkerületek kialakítása — 1980-hoz hasonlóan — nem volt kötelező, a tanácsok maguk döntöttek, igénylik-e vagy sem. (Az alkerület többnyire azonos beépítésű, nagyobb összefüggő településrész, amelynek lehatárolását településtörténeti, -fejlődési vagy -tervezési szempontok indokolhatják.) Az alkerületeken, illetve a városrendezési körzeteken belül alakították ki a számlálókörzeteket. A magyarországi gyakorlatban — legalábbis a közelmúltban — a számlálókörzetek kialakításának legfontosabb szabálya a következő volt: a körzet nagyságát úgy kellett meghatározni, hogy az összeírás a megszabott határidőn (általában kb. 2 héten) belül zavartalanul lebonyolítható legyen. Ennek a kritériumnak a 300 főnyi népességszám felelt meg, ezért 1960-ban és azóta is ilyen nagyságú körzeteink voltak. (Ez természetesen csak az átlagos beépítettségű területeken, a belterületi számlálókörzetekben érvényes, a szórt települési viszonyok, a nehezebben megközelíthető külterületi lakotthelyek esetében ez a szám lényegesen kisebb: 100-150 fő.) Az 1990. évi népszámlálásnál — tekintettel a számlálóbiztosok toborzásával kapcsolatos várható nehézségekre — nagyobb körzeteket terveztünk (alapösszeírásnál 450 főt, a reprezentatív programban a részletesebb kérdőív miatt 300 főt), és ehhez megnöveltük az összeírási időszakot egy hónapra. Egy másik, kiemelt jelentőségű körzetesítési alapelv, hogy a határok utcatengelyben húzódjanak. Az így kialakuló utcatömbös körzetek természetes alakulatnak tekinthetők, lehatárolásuk egyértelmű. A sarokházak, átjáróházak, a rendezetlen házszámozás a számlálóbiztos tájékozódását zavarhatja ugyan, de mindez tömbön — azaz számlálókörzeten — belül van, így a teljes 11