A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A népesség főbb jellemzői

A népmozgalom főbb adatai 1961 1963 1965 1967 1969 1971 1973 1975 1977 1979 1981 19831 1985 1987 1989119911 1993 1960 1962 1964 1966 1968 1970 1972 1974 1976 1978 1980 1982 1984 1986 1988 1990 1992 1994 élveszületés 1000 személyre jutó halálozás természetes szaporodás, illetve fogyás Az élveszületések arányszáma 1974—1975-ben — részben az 1973. évi népesedéspolitikai intézkedések hatására — nagymértékben növekedett, 1976-tól az 1980-as évek közepéig pedig folyamatosan csökkent, majd lényegében a kialakult alacsony szinten maradt. E kedvezőtlen folyamatban igen nagy szerepe volt annak, hogy jelentősen csökkent a szülőképes, illetve a házasodási korba lépő nők száma. Az 1990-es éveket tekintve az 1000 lakosra jutó élveszületések átlagos száma az 1980-as, illetve az 1970-es évek szintje alatt maradt. Az 1000 lakosra jutó halálozások száma az elmúlt három évtized egészét tekintve fokozatosan emelkedett. Az elmúlt két és fél évtizedben — kisebb évenkénti ingadozásokat leszámítva — a meghaltaknak csak közel 60 százaléka volt 70 éves és idősebb. Az 1000 megfelelő korúra jutó halálozás a középkorúak ötéves korcsoportjaiban emelkedő tendenciát mutatott. Mindebből következik, hogy a halálozási mutatók növekedését nem elsősorban az időskorúak halálozási rátájának a változása, hanem a középkorúak — főként a férfiak — halálozásának magas aránya okozta. Az 1980-as évek második felében a halálozási mutatók növekedése átmenetileg megállt. E látszólagos stagnálás oka, hogy az első világháború éveiben kevesebben születtek, mint az ezt megelőző és követő időszakban. Az akkor születettek az 1980-as évek második felében érték el a 70 éves kort, ami fölött a halálozási arányszámok már igen magasak, e korosztály alacsony létszáma tehát — más időszakokhoz képest — a népesség egészére vonatkozó halandósági mu • tatóra csökkentőleg hatott. Ezt követően 1990—1993 között a halálozási mutatók tovább emelkedtek. 7