A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A háztartások és a családok főbb jellemzői

A családok összetétele 1994 őszén Magyarország 2 millió 913 ezer családjában 8 millió 640 ezer személy élt, s ez a család-háztartásban élők 97,0 százaléka. A családok és a családban élők számában a hetvenes évekig folyamatos volt a növekedés, amit a nyolcvanas évtizedben átmeneti visszaesés szakított meg. A kilencvenes évek első felében ismét megfigyelhető a családok és a bennük élők számának az emelkedése: öt év alatt a családok száma 0,6 százalékkal, a családban élőké pedig 2,3 százalékkal nőtt. A két tényező eltérő mértékű emelkedése következtében 292-ről 297-re nőtt a száz családra jutó személyek száma, vagyis a II. világháborút követően első ízben fordult elő, hogy az átlagos családnagyság nem csökkent, hanem nőtt. A házaspáros családok aránya 1990 előtt 87 és 90 százalék között ingadozott, 1990-re viszont 84,5 százalékra esett vissza, majd az ezt követő fél évtizedben 85,1 százalékra nőtt. Folytatódott a gyermek nélkül élő házaspáros típusú családok hányadának 1980 óta tartó — eleinte lassú, jelenleg kissé gyorsuló — mérséklődése, s 1970 óta először csökkent az egy szülő gyermekkel típusú családok részesedése. Mindezek eredményeként a gyermekes házaspárok aránya az 1949 és 1990 közötti mintegy 10 százalékpontos — 60,3 százalékról 50,2 százalékra — visszaesést követően a kilencvenes évek első felében, közel 3 százalékpontos növekedéssel, az 1980. évivel csaknem azonos szintűre, 53,0 százalékra emelkedett. A kilencvenes évek második felében folytatódott az élettársi kapcsolatok térnyerése. 1970-ben még csak az összes család 2,1 százaléka, a házaspáros családok 2,4 százaléka nem alapult törvényes házasságkötésen, 1990-ben ennek már több mint kétszerese, 4,3, illetve 5,1 százaléka. 1990 és 1994 között az élettársak számában bekövetkezett közel 17 ezres növekedés hatására a konszenzuális együttéléseknek az összes családon belüli hányada 4,9 százalékra, a házaspáros típusú családokon belüli részesedése pedig 5,8 százalékra nőtt. Ez azt is jelenti, hogy a házaspáros típusú családok számában az utolsó öt évben kialakult mintegy 33 ezres növekmény több mint felét az élettársi kapcsolatok terjedése okozta. Az egy szülő gyermekes családok számában 1990 után bekövetkezett közel 16 ezres csökkenést teljes egészében az apa gyermekkel típusú családok számának apadása idézte elő. Míg az előző két népszámlálási ciklusban az ilyen családok száma 19, illetve 33 ezerrel nőtt, addig az utolsó öt évben 23 ezerrel csökkent, ezzel szemben az anya gyermekkel típusú családok száma valamelyest emelkedett (kb. 6 és fél ezerrel). A családok családösszetétel szerint, 1949—1994 Családösszetétel 1949 1960 1970 1980 1990 1994 • 1994 az Családösszetétel 1949 1960 1970 1980 1990 1994 1949. 1980. 1990. Családösszetétel százalékban évi népszámlálás százalékában Házaspár gyermek nélkül 26,8 30,8 33,7 35,2 34,3 32,2 146,5 87,9 94,4 Házaspár gyermekkel 60,3 55,8 56,1 53,5 50,2 53,0 107,2 95,2 106,1 Együtt 87,1 86,6 89,8 88,7 84,5 85,1 119,3 92,3 101,4 Ebből: élettársi kapcsolat • • 2,4 • 5,1 5,8 • • 113,9 Egy szülő gyermekkel 12,9 13,4 10,2 11,3 15,5 14,9 141,3 127,1 96,4 Ebből: apa gyermekkel 1,6 1,2 1,3 1,9 3,1 2,3 169,3 118,5 74,5 anya gyermekkel 11,2 12,2 8,9 9,4 12,5 12,6 137,2 128,8 101,8 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 122,1 96,2 100,6 30