A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - A háztartások és a családok főbb jellemzői

háztartások aránya a negyedszázaddal ezelőtti 81,3 százalékról 1994 szeptemberére 59,4 százalékra mérséklődött, vagyis éppen kétszeresére — egyötödről kétötödre — nőtt az aktív keresőt magukba nem foglaló háztartások hányada, úgy, hogy az 1990-től 1994-ig tartó negatív arányeltolódás mértéke meghaladta az azt megelőző évtizedben bekövetkezett részesedéscsökkenést. Érdekes képet mutat az aktív keresővel bíró háztartások számának alakulása akkor is, ha nem az összes háztartáson belüli arányukat vizsgáljuk, hanem a viszonyítás alapjául a vizsgált időszak első adatfelvételének eredményeit vagy az előző népszámlálás adatait tekintjük. 1970 és 1980 között az aktív keresőt magukba foglaló háztartások száma 2,6 százalékkal nőtt, ezt követően azonban csökkenni kezdett: 1970-től 1990-ig a csökkenés mértéke még nem volt jelentős (3,8 százalék), 1994-re azonban már 17,0 százalékkal volt kevesebb aktív keresős háztartás, mint 1970-ben. Az első tízéves periódusban az aktív keresős háztartások számában megvalósult enyhe emelkedést követően a következő tíz évben a csökkenés mértéke meghaladta a 6 százalékot, a következő nem egészen öt évben pedig ennek több mint kétszeresével (13,7 százalékkal) esett vissza az aktív keresős háztartások száma. A háztartások 30,1 százalékában egy, 23,5 százalékában kettő, további 4,5 százalékukban pedig három aktív kereső él, a négy vagy több aktív keresővel rendelkező háztartások részesedése alig haladja meg az 1 százalékot. Ez azt jelenti, hogy az aktív keresős háztartások aránya nemcsak összességében, hanem az aktív keresők száma alapján mért csoportjaiban is csökkent. A két aktív keresővel rendelkező háztartások aránya 1990 óta több mint 5 százalékponttal, 23,5 százalékra esett vissza, a három aktív keresővel bíró háztartások hányada is az 1990. évi alig több mint kétharmadára, 4,5 százalékra mérséklődött. Az aktív keresős háztartások számának csökkenésével egyidejűleg fokozatosan nőtt azoknak a háztartásoknak a száma és aránya, ahol sem aktív kereső, sem munkanélküli személy nem volt. Itt meg kell jegyezni, hogy a munkanélküli személyekre vonatkozó megállapítás csak a az 1990. évi népszámlálásra és az azóta eltelt időszakra vonatkozik. Az 1990. és az 1994. évre vonatkozó adatok vizsgálatakor figyelembe kell venni, hogy a munkanélküliek száma 1990-ben egyaránt tartalmazza a támogatásban részesülő és a támogatásban nem részesülő munkanélküli személyeket, míg 1994-ben — e témakör feldolgozásánál — csak a támogatásban részesülőket foglalja magába. A háztartások és a családok gazdasági aktivitási összetétel szerinti vizsgálatakor ez utóbbi megközelítés látszik indokoltabbnak, hiszen a háztartás és a család szempontjából elsődleges szempont az, hogy tagjai — gazdasági értelemben — milyen mértékben járulnak hozzá a mikroközösség életviteléhez. E szempontból a támogatásban nem részesülő munkanélküli személy inkább tekinthető eltartottnak, mint keresőnek. 1970 és 1994 között a csak inaktív keresővel (és esetleg eltartott személlyel) rendelkező háztartások aránya 16,3 százalékról több mint kétszeresére, 35,3 százalékra emelkedett, miközben a csak eltartottakból álló háztartások hányada 1 százalék alá esett vissza. Ez utóbbi jelenség arra vezethető vissza, hogy a nők foglalkoztatásának lényegében teljessé válása következtében a felnőtt lakosság csaknem egésze rendelkezik valamilyen jövedelemmel, s elenyésző azoknak a száma, akik jövedelem (munkabér, nyugdíj stb.) nélkül maradnak és a háztartásukban sincs jövedelemmel bíró személy. 25