A népesség és a lakások száma és összetétele, 1995 (1995)

AZ ADATOK ÖSSZEFOGLALÓ ISMERTETÉSE - Gazdasági aktivitás, foglalkozási összetétel

tő — megjelenése, illetve terjedése; a nőknél emellett — részben — a gyermekgondozási segélyezési rendszer fokozottabb igénybevétele. A munkanélküliség természetesen — bár kisebb mértékben — az idősebbek aktivitási rátáját is befolyásolta. Az 50 éves életkortól a nyugdíjkorhatárig terjedő évjáratokba tartozó népességnél azonban nem a szorosan vett munkanélküliség a jellemző tényező, hanem a korengedményes, illetve a rokkantság címén járó nyugdíj és az előnyugdíj fokozott igénybevétele. E jelenségek mögött részben nyíltan, részben burkoltan a munkanélküliség elkerülésének szándéka húzódhat meg, amit nem csupán presztízs-szempontok, hanem a relatíve jobb anyagi kondíciók és biztonság elérésére irányuló törekvések támasztanak alá. A nyugdíjkorhatáron felüli évjáratokat illetően a már 1980-ban is alacsony gazdasági aktivitási arányok további lemorzsolódása, gyakorlatilag elhanyagolható szintre való beállása tekinthető jellemzőnek. Az e csoportba tartozók zöme ugyanis nem érdekelt a további teljes munkaidejű foglalkoztatásban, hanem munkaképességének megőrzése esetén is inkább nyugdíj melletti, részmunkaidejű tevékenységet kíván végezni. Az aktív keresők aránya korcsoportok és nemek szerint, 1980—1994 Százalék Korcsoport (év) Összesen Férfi Nő Korcsoport (év) 1980 1990 1994 1980 1990 1994 1980 1990 1994 14 2,5 1,2 1,4 0,8 3,6 1,6 15-19 43,0 33,3 20,6 45,5 34,9 19,5 40,4 31,5 21,9 20—24 76,2 72,2 61,4 91,9 84,5 70,0 59,9 59,3 52,5 25-29 84,2 78,3 66,7 98,2 93,3 82,4 69,8 62,9 50,3 30-39 90,5 87,7 74,9 98,1 93,8 81,7 83,0 81,5 68,2 40—49 87,1 87,6 74,5 94,4 90,6 76,1 80,2 84,6 73,0 50-54 76,4 73,7 55,0 86,2 80,5 62,0 67,4 67,8 48,8 55-59 43,3 31,0 17,7 72,2 60,3 34,0 18,8 5,9 4,5 60-64 10,7 2,7 2,0 13,2 4,0 2,9 8,7 1,7 1,4 65-69 5,2 1,1 0,9 5,3 1,7 1,0 5,1 0,7 0,8 70—X 2,5 0,3 0,3 3,0 0,6 0,6 2,1 0,2 0,2 Összesen 47,3 43,6 36,6 55,3 50,4 42,2 39,9 37,4 31,5 A munkanélküliség kérdésével kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy az említettek értelmében közel 600 ezer személy részesült a munkanélküli ellátás valamelyik formájában, vagy — ellátás hiányában — aktívan munkát keresett. Figyelembe kell azonban venni, hogy a segélyezettek egy része az összeírás idején eleve értelmetlennek ítélte az álláskeresést, illetve átmenetileg felhagyott az ilyen irányú törekvéssel. Ez utóbbi kört figyelmen kívül hagyva mintegy félmillió munkanélkülivel számolhatunk, ami kereken 12 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. Amennyiben a gyermekgondozási szabadságon levő nőket is a gazdaságilag aktív népességhez számítjuk, e mutató értéke mintegy 11 százalékra csökken. (A férfiak munkanélküliségi rátája valamivel több mint 13 százalékra, a nőké — a jelzett két változat szerint nem egészen 11 százalékra, illetve 9 százalékot némileg meghaladó értékre becsülhető.) Ezen arányok nagyságrendjüket tekintve közel állnak a munkaerő-felvétel hasonló tartalmú mutatóihoz. Tekintve azonban, hogy a próbaszámlálás célja — sok más igény kielégítése mellett — nem lehetett a foglalkoztatás és munkanélküliség problematikájának teljes mélységű feltárása, és emellett a meghatározott eszmei időpontra a már „kirotált" mintán került végrehajtásra, a teljes egyezőséget nem lehetett célul kitűzni. Az eltérő feltételek, módszerek mellett nyert közelítő eredmények mindenesetre bizonyítják, hogy a reprezentatív lakossági adatfelvételek egyértelműen a munkanélküliség adott időszakra jellemző nagyságrendjét támasztják alá. 17