1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - C/ Lakáshelyzet, a népesség lakásviszonyai

Az adatfelvétel idején üresen álló lakások száma 1900-hoz viszonyítva 43 Vkal nőtt. E számottevő emelkedés ellenére a nem lakott lakások a teljes lakásállománynak csak 4,7 Vát teszik ki. Az üresen álló lakások aránya a fővárosban a legkisebb (2,4 %), néhány tanyás térségben viszont az országos átlagot lényegesen meghaladja (pl. Bács-Kiskun megyében 7,4 Csongrád megyében 7,0 h). A lakások nagysága a szobák számát és a lakás alapterületét tekintve is növekedett. A szobaszám szerinti összetételben olyan jelentős átrendeződés ment végbe az elmúlt tíz év alatt, amely már minőségi változásnak tekinthető. 1990-ben változatlanul a kétszobás lakások aránya a legmagasabb, tehát továbbra is ez a lakásnagyság számít átlagosnak. Az egyszobás, valamint a három- vagy többszobás lakások aránya azonban gyökeresen megváltozott. Az egyszobás lakások száma oly mértékben csökkent, hogy arányuk már meg sem közelíti a 20 Vot, ugyanakkor a nagyobb (három- vagy többszobás) lakások már csaknem 40 Vot tesznek ki. Ez a javulás alapvetően abból adódik, hogy az 1980 óta épített lakások mintegy fele három- vagy tütiüszubás. A 'jzubahozzáépí lésük és a lakásösszevonások révén szintén a nagyobb lakások száma nőtt, továbbá az arányeltolódáshoz hozzájárult az is, hogy a megszűnt lakások több mint fele volt egyszobás. A szobaszám szerinti összetétel alapján a vidék kedvezőbb helyzetben van, mint a főváros. A háromvagy többszobás lakások aránya a községekben a legmagasabb (41 °i), ugyanitt az egy- és kétszobásoké pedig az országos átlaghoz közeli értéket mutat. Az egyszobás lakások hányada a városokban a legalacsonyabb (alig 14 %), és itt a legmagasabb a kétszobásoké (48 %). A főváros lakásállományának közel egynegyede — 100 ezernél több lakás — csak egyetlen szobával rendelkezik, a kétszobás és az ennél nagyobb lakások aránya pedig meg sem közelíti az országos átlagot. 44. A lakások szobaszám szerint 1 2 3-X Év Összesen Év Összesen szobás 1000-ben 1970 3122 1440 1348 334 1980 3542 973 1720 849 1990 3817 622 1700 1487 Százalék 1970 1980 1990 Ebből: Budapest városok községek 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 46.1 27.5 16,3 23.2 13.6 15,6 43.2 48.6 44.7 40.3 48.2 43.3 10,7 24,0 39.0 36,5 38,2 41.1 A szobák számának növekedési üteme — a lakásállomány gyarapodásához hasonlóan — lényegesen mérsékeltebb, mint 1980 előtt, de számszerűen nem nagy a különbség. A közel 1,9 millióval megemelkedett szobaszám következtében 100 lakásra már nem 199, hanem 235 szoba jut, ami azt jelenti, hogy hazánkban ma már a kétszobás lakások jelentik az átlagot. A lakások laksűrűsége a korábbinál mérsékeltebben gyarapodó lakásállomány és a II. világháború utáni magyarországi népszámlálások történetében először regisztrált népességfogyás együttes hatásaként voltaképpen ugyanolyan mértékben javult tovább, mint az előző évtizedekben. 100 lakásra ma már csak 277 lakó jut az 1980. évi 303-mal szemben, ugyanez 100 szobára számítva 151-ről 117 főre csökkent. Budapesten a kedvezőtlen szobaszám szerinti összetétel ellenére a legalacsonyabb a laksűrűség mind a lakásokra, mind a szobákra számítva (254, illetve 113 fő). Ezt a kedvező helyzetet az itt élő egyedülállók magas száma magyarázza. 38