1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 2. Részletes adatok a 2 %-os képviseleti minta alapján (1991)

I. AZ ADATOK ISMERTETÉSE - A/ A népesség főbb jellemzői

A magasabb iskolai végzettséggel rendelkező aktív keresők arányának növekedése elsősorban a szellemi dolgozók iskolázottságát befolyásolta kedvező irányban. A szellemi réteghez tartozóknak ugyanis 1970ben csak egyötödét, 1990-bun már egyharmadát a diplomások alkották. A szellemi foglalkozású aktív keresők között a befejezett középiskolai végzettséggel rendelkezők részaránya szintén emelkedett. Ez utóbbiak 1990-ben már önmagukban is többséget alkottak (52 \) . Az érettségizettek és a diplomások együttesen a szellemi rétegnek több mint öthatodát (04 ?í-át) képviselték. Hangsúlyozni keli, tiogy ezzel párhuzamosan a fizikai dolgozók iskolázottságának színvonala is emelkedett. A fizikai foglalkozású aktív keresőknek 1990-ben már közel egyharmada középfokú szakmunkásképző iskolában, szakiskolában, nem elhanyagolható része (13 "«) pedig középiskolában szerezte képesítését. A szakmunkások körében az előbbiek többséget (52 h), az utóbbiak egyötöd részt jelentettek. Az aktív keresők ágazati összetétele A gazdaság szerkezeti átalakulásának egyik lényeges jellemzője az anyagi és nem anyagi ágak között az utóbbiak javára észlelhető eltolódás. Az anyagi ágakban aktív kereső tevékenységet folytatók aránya az 1970-es években 4, az 19Ü0-as években 6 százalékponttal csökkent. F nagymérvű átalakulás elsősorban az iparban, valamint a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban lezajló foLyamatokkal függ össze. Az iparban a lemorzsolódás már az 1970-es években megkezdődött, majd az 1900-as években felgyorsult. Az ebben a gazdasági ágban dolgozók száma 1980-1990 között 340 ezer fővel, közel 20 !;-kal esett vissza. A csökkenés leginkább a netiézipar egyes ágazataiban jelentkezett, de részben a könnyűipart is érintette. Az építőiparban az L970-es évtizedben még növekedés mutatkozott, amelyet 1900 után - az állami lakásépítkezések és beruházások visszafogása miatt — szintén csökkenő tendencia váltott fel. A mezőgazdaság és erdőgazdálkodás területén lőállásban dolgozók állományának csökkenése lényegében hosszú távon érvényesülő irányzatnak tekinthető. Ez egyedül az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején tört meg, amikor gyakorlatilag megszűnt a mezőgazdaságból a más gazdasági ágakba — elsősorban az iparba és az építőiparba — irányuló tömeges eláramlás, sőt átmenetileg beáramlás, illetve visszaáramlás is jelentkezett. E változásban szerepet játszott az említett átmeneti időszakban a mezőgazdasági és a nein mezőgazdasági munkaterületek között korábban meglevő jövedelemkülönbségek kiegyenlítődése, valamint az a tény, hogy a melléküzemágak bizonyos ideig növekvő jelentőségével kapcsolatban az ágazaton belüli átrétegződés került előtérbe. 1984-tól azonban folytatódott, sőt kifejezetten felerősödött a korábbi tendencia. Az újabb fordulat egyrészt visszatérést jelentett a műszaki-gazdasági fejlődéssel kapcsolatban távlatban szükségszerűen érvényesülő folyamatokhoz, másrészt tükrözte a mezőgazdasági nagyüzemek jelentős hányadának kedvezőtlenebbé váló gazdasági pozícióját. 1990-ben a mezőgazdaság és erdőgazdálkodás összességében 272 ezerrel (28 Vkal) kevesebb dolgozót foglalkoztatott, mint az évtized elején. Az úri. "tercier jellegű" ágak közül a közlekedés, posta és távközlés, a kereskedelem és a vízgazdálkodás aktív keresőinek száma az 1970-es években még erőteljesen növekedett. E folyamat az elmúlt évtizedben megtorpant, sőt a közlekedés, posta és távközlés területén visszaesés mutatkozott, amely azonban az iparban vagy a mezőgazdaságban tapasztaltnál mérsékeltebb volt. A gazdasági-társadalmi fejlődés szükségszerű következményeként már szintén az 1970-es évek elejétől növekedett a nem anyagi szféra — elsősorban az egészségügyi, szociális és kulturális ellátás — szerepe. A növekedési folyamat itt ;i/ lVUO-aa években is folytatódott. Ez a körülmény szükségessé tette a jellegüknél fogva erősen munkaerő-igényes szolgáltatási tevékenységekben foglalkoztatottak létszámának bővítését. A nem anyagi ágakban a szolgáltatások fejlesztése miatt jelentkező többletmunkaerő-szükséglet fedezetét csak részben biztosíthatta, hogy az első ízben munkát vállaló viszonylag kislétszámú fiatalság a korábbinál fokozottabban törekedett ezekben az ágakban való elhelyezkedésre. A létszámigény jelentós hányadát tehát a más gazdasági ágakból — elsősorban az iparból és az építőiparból — a szolgáltatási szféra felé irányuló munkaerőmozgás fedezte. A nem anyagi ágakban együttesen 1990 elején 155 ezerrel (16 H-kal) többen dolgoztak, mint tíz évvel korábban. Ezen belül a személyi és gazdasági szolgáltatás dolgozóinak 20