1990. ÉVI NÉPSZÁMLÁLÁS 1. Előzetes adatok (1990)

II. A LAKÁSOK SZÁMÁNAK ÉS NAGYSÁGÁNAK ALAKULÁSA

A községekben lévő lakások szobaszám szerinti összetétele ma már homogénebb, mint 1980ban. Jelenleg 11 megyében a három- vagy többszobás lakások vannak többségben, ezek közül Baranyában, Somogyban és Tolnában 50 %-nál is magasabb ez az arány. A kétszobás lakások hányada 34,6 58-tól 50,3 %-ig terjed (Baranya, illetve Hajdú-Bihar). Jelentősen visszaesett az egyszobás lakások részesedése, amely csak három megyében (Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok) nem süllyedt 20 % alá, de még Csongrád és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is hasonló a helyzet (19 \ fölötti arány). Ha az országos átlagot meghaladó Bács-Kiskun és Pest megyét is ide soroljuk, akkor egyértelműen megállapítható, hogy az alföldi községekben kevésbé csökken az egyszobás lakások aránya. A városok egyenkénti vizsgálata is megerősíti azt a korábbi általános megállapítást, miszerint fejlődésük üteme az 1980-as évtizedben visszaesett. (Az elmúlt évtizedben csak egyetlen városban, Záhonyban tapasztalható 50 %-nál nagyobb növekedés, ez azonban számszerűen mindössze 624 lakást jelent.) Paks és Százhalombatta 45 % körüli aránya nyilvánvalóan az 1980-as évek elején még folytatódó iparfejlesztésnek köszönhető. A 30 % fölötti növekedés főként az üdülőterületeken fekvő városokra jellemző (Balatonalmádi, Balatonfüred, Fonyód, Gárdony, Siófok, Szentendre), továbbá Szekszárdon és a budapesti agglomerációhoz tartozó Budaörsön fordul elő. Nagyvárosaink közül szám szerint Debrecen lakásállománya gyarapodott leginkább (13,6 ezerrel), százalékosan pedig Nyíregyháza 23 %-os arányszáma érdemel említést. Három városban tapasztalható csökkenő lakásszám: Csongrád, Mórahalom és Nagykőrös esetében a csökkenés igen csekély mértékű (0,2-1,0 'i-os). 16